Mit lehet tenni egy hisztis, elviselhetetlen húggal?
16 éves, de úgy érzem, szellemileg még nem nőtte túl az első osztályos kisgyerekek szintjét. Mivel ő a legkisebb, automatikusan kedvenc és elkényeztetett, aminek a hatása gyakran kiüt rajta, főleg velem szemben, ugyanis én vagyok jóformán az egyetlen, aki nem majmolja és a szemébe mondja az igazságot a viselkedéséről.
Ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja, ha valami nem tetszik neki, ha valamit nem akar, aznnal megsértődik, duzzog - sőt, igazából ésszerű ok sem kell arra, hogy hisztizzen, gyakran saját maga alakítja úgy a dolgokat, hogy baja lehessen vele. Ha néha együtt megyünk vásárolni anyámmal, aki megkérdezi melyik ruház nézte ki magának, egyből rávágja: " persze, nekem úgyse veszel, mindig csak ő kap mindent, én meg semmit". Tehát már a szavakat is kiforgatja, csak hogy megsértődhessen.
És ami a legrosszabb ebben, hogy végtelenül gyűlöletteli, rosszindulat és bosszúálló típus. Ha jön a duzzogás, jön vele az is, hogy direkt idegesít engem. Ha zenét szeretnék hallgatni vagy tévét nézni, ő bekapcsolja a telefonját és teli tüdőből énekel hozzá, nemrégiben eldugta a fél papucsom - jó ég, nem gondoltam, hogy ilyen gyerekesen is tud még viselkedni -, ide-oda dobálja a cuccaim... a lényeg az, hogy megakadályozzon abban, amit csinálni szeretnék,és mindent megtesz, hogy zavarjon, mert jól esik neki, ha idegesít engem.
A családom többi tagja ezt szenvtelenól tűri, még ha tapasztalják is néha, nem érdekli őket, ha szólok, hogy esetleg valaki elbeszélgethetne vele, az az egyetlen válasz, hogy "Te sem vagy jobb." Tehát ők nem hajlandóak tenni semmit.
Én próbálok nem foglalkozni vele és úgy tenni, mintha észre sem venném, hogy újból keresztbe tesz nekem, de ő nem az a típus, aki feladná. Néha megkérdezem tőle, miért jó ez neki, hogy tud elszámolni a lelkiismeretével ennyi gyűlölködés után, hogy ez boldogá teszi-e egyáltalán, de még arra sem méltat, hogy feleljen. Ilyenkor ugyanis 1 hétig járkál úgy a házban, hogy hiába kérdezem, nem válaszol, mintha neki lenne oka megsértődésre.
Tehát már nem tudom, hogy mit tegyek vele, semmi nem hat rá, a család pedig semmit nem tesz ez ellen. Én viszont lassan nem bírom tovább idegekkel, folyton ebben a végtelen rosszindulatban élni, gyakran már sírok, mert nem értem, hogy lehet valakiben ennyi gyűlölet - de sehova nem jutok vele, csak nekem kell nap, mint nap elviselni őt. Nem vagyok gyenge ember, aki minden kis semmiségtől összeroppan, de ez már nekem is sok, viszont elköltözni egyelőre nem tudok... :(
18 vagyok. Megpróbáltam mindent, én nem szemétkedem vele, normálisan szólok hozzá, igyekszem értelmes beszélgetést kialakítani, alapvetően elkerülni a súrlódást - tehát már tényleg nem rajtam múlik a dolog, hanem az ő hozzáállásán.
És ugye egy házban nem lehet folyton elmenekülni a másik elől, és a probléma megoldása sem ez.
válasza: válasza:Szerintem a szuloknel van a megoldas!
Ulj le szepen a szuleiddel es ugy, ahogyan ide leirtad, ugy add elo Nekik a problemat, es kerd Oket, hogy segitsenek Neked ebben, hogy vegre nyugalom legyen az otthonotokban.
A szulo mindig tudni fogja, hogyan tudja helyre rakni a gyermeket, mivel O az, Aki a legjobban ismeri.
válasza:Biztos hogy féltékenység is van a dologban, de az igazi okokat nehéz kideríteni, azért próbáld meg. Egy tipp:
1. próbálj meg vele komolyan beszélni, szegezd neki a kérdést, mi baja veled.
2. próbálj vele rendes lenni szót érteni, megérteni a helyzetét. Kérdezz rá, milyen gondok nyomasztják, mibden tudsz segíteni.
Ha ezek megvolatk (ha jól értem nagyjából túl vagy már ezen a szinten), és továbbra is elviselhetetlen, akkor:
3: közöld vele, hogy a testvére vagy, szereted, egész életében számíthat rád, és szóljon ha segíthetsz bármiben, DE nem tűröd el ezt a viselkedést tőle.
4: kövektező alkalommal, ha szép kérésre nem hagyja abba azonnal egy nagy pofon! durvának tünhet, de nem fog belehalni. Neki mondjad: "Szóltam előre hogy nem türtöm hogy így bánj velem. Meg kell adnod a tisztelet a családtagjaidnak, ahogyan te is megkapod ezt tőlóünk. " Ha szüleid reklamálnak. "Sajnálom nem volt választásom. Többször kértelek hogy segítsetek, nem tettétetek, így magamnak jkell megvédenem magam. Egyébként úgyis azt mondtátok, hogy nem vagyok különb, hát tessék, mostmát TÉNYLEG nem vagyok, és nem is igyekszem különb lenni"
5: következő esetben megismételni ugyanezt.
Hát én ezt próbálnám. Lehet hogy sírás lesz a vége, lehet hogy pont ezután fog kijönni a hugodból a sírás, hogy mi is az igazi problámája! De azt nem kell és nem is szabad elviselned hogy pokollá tegye az életed. És ezek után ugyanugy nyitva áll a kapu, hogy tisztázzátok a dolgaitokat, vagy hogy segítséget kérjen tőled (remélhetőleg fog, mert csak egymásra számíthattok hosszu távon ugyis.)
válasza:Én mondjuk sokkolnám.... összírogatni mondjuk egy hónapra, hogy mennyi pénz megy el csak rá, ruhákkal, zsebpénzzel, kb kaját is kiszámolhatod... esetleg ugyanezt összeadogatni a Te esetedben is... gondolom nem 150 forint lesz a különbség... esetleg összeszedni emellé, hogy mennyi az össz havi bevételeteket, és kiszámolni, hogy annak hány százalékát emészti fel Ő (a leírás alapján ez 60% körül lesz)... aztán mindezt szépen az orra alá tolni és feltenni a nagy kérdést:
Szerinted milyen jogon érdemelsz mindenkinél ennyivel többet? Szerinted Anya mennyit dolgozik ezért? Te dolgozol? Hozol haza pénzt? - gondolom a válasz az lesz, hogy nem, de Te sem - Értem... csak tudod annyi a különbség, hogy én nem viselkedem királykisasszonyként. Annyit szeretnék, hogy megértsd, hogy neked semmihez nincs JOGOD, mindent csak KAPSZ, ami nagy különbség. Örülhetnél inkább neki, hogy ennyi mindent megkapsz és ilyen jó életed van... Meg kéne becsülnöd. A viselkedésed pedig egyszerűen tolerálhatatlan, nem tudom, mit szólnál hozzá, ha én és anya is így viselkednénk veled? Nem lehet a másik embert csak úgy ignorálni, mert ez illetlenség. 16 évesen már nem viselkedhetsz úgy, mint egy 5 éves gyerek, próbálj meg felnőni, segíteni anyának és tisztelni mindenkit a háztartásban, mert ez így nem mehet tovább, ez így nem élhető. Szeretném, ha megtanulnád, hogy az idősebbeket, igen, az 1-2 évvel idősebbeket is tisztelni kell, mert általában többet tudnak nálad. Nagyon szívesen segítek neked bármiben, de addig, amíg ilyen borzalmas a viselkedésed, egyszerűen nem lehet veled testvérként bánni. Szeretném, ha ezt a havi Xezer forintot, amit Anya rád költ, nem követelnéd, hanem kiérdemelnéd.
Talán menne így... nem? Ha anyukátok nem hajlandó nevelni, akkor neked kell :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!