Mindig ezt fogom érezni?

Az én családomat sajnos nagyon nem lehet annak nevezni. Anyukám kiskoromban elvált apukámtól (bár mikor együtt voltak se törődött sokat velem), azóta pedig egyszer sem keresett. Van 2 testvérem, de olyan mintha teljesen idegenek lennénk. Sosem voltunk igazán egy család. És mikor látok a tv-ben vagy akárhol egy boldog családot irigy vagyok rájuk, és elfogja a szívem a bánat. Igazából azért mert soha nem tapasztaltam meg milyen ha apámmal együtt játszunk a kertben, együtt bütykölünk valamit egész nap, sosem jött el egy iskolai előadásra sem még a borotválkozást is magamtól tanultam meg. A testvéreimmel sosem éltem meg hogy milyen ha vigyázunk egymásra és törődünk a másikkal, kiállunk egymásért, ha akármi gondunk van megosztjuk egymással stb. És eléggé fáj, hogy ezek mind-mind kimaradtak nekem. Anyukám hála égnek egy áldott jó asszony, de azért valljuk be, egy apát és 2 testvért nem lehet pótólni, akármennyire is akarjuk. Ez az érzés mindig így fog maradni? És a legrosszabb talán az az egészben, hogy az idő múlásával egyre csak távolodunk egymástól, és az elvesztegetett éveket sosem fogjuk tudni bepótolni.