5 nagy probléma foglalkoztat, és a pokolba kívánom az egész családomat. Mit tehetnék? (részletek alább. )

16 éves lány vagyok. 2 évvel ezelőtt mentális problémák miatt magántanuló lettem. (nem ment a verbális kommunikáció, antiszociális voltam, az úgynevezett 'számkivetett') Alig egy hónap múlva lesz a bátyám esküvője, ahol én leszek az egyik koszorúslány, és el kell mondanom 2 verset is. (mondjuk ezek betanulása nem lesz számomra nehéz, megyei szépkiejtési versenyen lettem első helyezett, több helyesírási versenyen is jó eredményt értem el, a magyar nyelv az életem szinte) Szóval most szeretném nektek felsorolni, hogy konkrétan mik azok a dolgok, amik most őrülten foglalkoztatnak, és nem tudom, hogyan segíthetnék megoldani őket, illetve megvannak a magam problémái, amikben senki sem segít, de fiatalkorú lévén ezt nem intézhetem egyedül.

1.) Szemproblémáim vannak, 6 éves korom óta állandóan szemüveget kell viselnem. 14 éves koromban kaptam új szemüveget, de egyre gyakrabban fáj a fejem, és nem látok vele rendesen. Emellett a szemhéjamon megjelentek valamiféle furcsa 'göbök', amik nagyon zavarnak. Másrészt előfordul, hogy nagyon fáj a szemhéjam, vagy reggelre annyira bedagad és bepirosodik, hogy nem bírom kinyitni sem. Ez az állapot nagyjából március óta áll fenn, azóta anyám b.szott elvinni a szemészetre.

2.) Az iskola. Szeretném megvalósítani az álmaimat, egyetemre, vagy fősulira szeretnék majd menni, de nem tudom, hová vennének fel, mert volt egy-két stiklim a magántanulóságban eltöltött két év alatt, amiket nem tudom, hogyan korrigálhatnék. (egyik évben egyszerűen nem mentem be a vizsgára, tavaly pedig megbuktattak.) Mindenki azt mondja, hogy okos, értelmes lány vagyok, én tudom is ezt, nem kellene hülyére se tanulnom magam, sem egyéb, de nagyon idegesít, hogy a barátom már ebben a tanévben az ELTE egyik előkészítő tanfolyamára fog járni, holott még egy évvel fiatalabb is nálam.

3.) Pénz. Elvileg 500.000 FT-ot kellene beleadnunk a testvérem esküvőjébe, emiatt kölcsönt vettünk fel, de nekem is kellene pár dolog. (pl. egy fényképezőgépet szeretnék, ami viszonylag olcsó a maga 15.000 FT-os árával, mert van némi tehetségem a fotózáshoz, illetve más művészeti ágakhoz, úgy mint zene, rajzolás, írás.) 7 éven keresztül nyöghetjük a kölcsön részleteit, emellett nekem még iskolába is kell majd mennem jövőre, és ugye ahhoz nagyon-nagyon sok mindent be kell szerezni. Tanszereket, táskát, ruhákat (ruhám sincs, mert eladtam, hogy legyen pénzünk), tankönyveket, a kötelező olvasmányokat (én utálom a könyvtárat, nekem saját könyvtáram van már, és szeretném, ha felnőttkoromban, amikor elköltözöm innen, több doboznyi könyvet vihetnék magammal, amit majd a leszármazottaimra hagyok), szóval értitek.

4.) A negyedik probléma a felsorolásomban az, hogy a barátom, akivel mellesleg szeptember 15.-én tartjuk az első évfordulónkat, szeptember 17.-én este jön majd hozzánk, mivel az esküvő 18.-án lesz. Viszont nekem 18.-án fel kell kelnem kb. reggel hatkor, elmenni fodrászhoz, kozmetikushoz...stb. A leendő sógornőm szerint addig a barátomat valakire rá kellene bízni. De anyám nem igazán fogadja Őt el, ebből sok konfliktus is származott már a két család között, amiket anyám passzivitása miatt én simítottam el. (tudni kell, anyám iszik néha, és mániája b.zinak, illetve értelmi fogyatékosnak nevezni a barátomat, szóval röviden egy elviselhetetlen hárpia. pl. engem lek.rvázott, amiért ezzel a fiúval SZERELEMBŐL!!! elveszítettem a szüzességemet. csak röhögni tudok már a kirohanásain.) Félek, hogy a barátomnak kínzás lenne másfél órát ülni velem együtt a fodrásznál, meg ilyenek. Nem akarom lefárasztani a tipikus 'női' dolgokkal, de a családomra nem bízhatom, mert leapasztják a maradék agyát is szegénynek. Szerintetek magammal kellene vinnem?

5.) Mivel a testvérem elköltözik, így itt marad a szobája üresen. (valószínű bútorral együtt költözik a drágám) Az a lényeg, hogy nekem nincs saját szobám, most, ahogy ezt írom, anyám fél méterre alkoholmámorosan alszik mellettem, holnap dolgozni is megy, bár a gépelésem apró zaja nem zavarja az álmát. Szeretném megkapni a testvérem szobáját, de amilyen egoista szemét, valószínűleg hagy majd megrohadni egy szobában az anyámmal.

Hogyan vészeljem át ezt az időszakot? Valami borzalmasan érzem magam, napok óta annyi, hogy lefekszem hajnalban, délután felkelek, mosok, pakolok, takarítok, satöbbi, enni nem tudok, mert étvágyam nincs, és a kezem is állandóan remeg. 2 hete kb. kajánk sincs. (és mielőtt valaki elkezdene kötözködni, miszerint akkor netre hogy van pénz? hát úgy, kedveseim, hogy amikor anyám hónap elején megkapja a fizetését, akkor fizetjük ki. de most hamar elfogyott az a pénz...:/) Remélem valamilyen szinten tudtok segíteni, akár egy lelkifröccsel, vagy aki már átélt ilyet, a tapasztalataival. Köszönöm előre is!