Mi az oka annak, ha valaki ösztönösen, minden erőfeszítés nélkül el tudja utasítani a (nem megfelelő) szülői mintát? Ezzel szemben csomó helyen olvasni, hogy kb. nem, ilyen nem is létezhet (csak minimálisan), igenis mindenki ismétli a szülei hibáit.

Régóta érdekel ez a kérdés, mert vagy a környezetem és én vagyunk a furcsák, de én pl. ezt abszolút nem tapasztalom. Párom is, egyik exem is például masszív alkoholista anyáktól jönnek, ők maguk meg az antialkoholizmus mintaszobrai lehetnének. Ahogy én meg nem mentem hozzá egy alkoholitsa vadállathoz és szültem szinte rögtön két gyereket is neki, mint anyám az első férjének. Vagy ott van apám, akinek egy nagyon bohém, hedonista, kicsapongó apja volt ő pedig ennek a szöges ellentéte. Szóval nem tudom, hogy mi vagyunk csak ilyen furák vagy egyszerűen most csak túl van futtatva a közbeszédben ez az örökölt sors / transzgenerációs mintás elképzelés. Kíváncsi vagyok, ti mit tapasztaltok!