Gyermekét elvesztett anya tud még valaha fájdalom nélkül élni?

Most lehet, hogy engemet is kiutálnak innen, de abban igazat kell adnom az önmagát tárgyilagosnak aposztrofáló válaszadónak, talán kicsit cizelláltabban, hogy ezerszer szerencsésebb ügylet, hogyha már így volt megírva a sors, hogy a kérdező elveszítse a gyermekét, hogy halva született. Miért is? Bár borzatsztó lehet, együtt is érzek a kérdezővel, de: a halva született gyermeknek nem volt személyisége!!! Ennél ezerszer rosszabb lenne és VALÓDI gyásszal járna, ha egy olyan gyerek hal meg, akinek neve van, sajátosságai, kötődése, érzései, boldogsága, bánata, arca stb stb.

Ha leegyszerűsítjük, igenis azt kell mondjam, hogy a halvaszületés könnyebben elviselhető kéne, hogy legyen, mint egy VALÓS haláleset.

Semennyire sem akarok cinikusnak tűnni, kérem is, hogy ezt vegyétek figyelembe, de egy új terhesség és egy egészséges kisbaba ki fog tudni zökkenteni ebből az állapotból.

Kitartást, sok erőt kívánok hozzá.

Kedves előttem szólók! Igen, lehet mondani, így könnyebb, mint a "valódi haláleset". De nem így van! Mikor elvetéltem (6, és 8 hetesen) nekem is sokan mondták, hogy jobb így, mintha később történik. Szerintem meg mindenkinek akkor fáj, amikor megtörténik. Lehet ez koraterhesen, szüléskor/születéskor, 1, 2 vagy 25 évesen. Tök mindegy mikor. Egy anyának nincs szerintem ettől rosszabb.

Kedves kérdező! Fogadd részvétem! Tudom, közhely, de hidd el, majd következő baba kárpótol. Én kettőt elvesztettem, de azóta van két gyermekem.

Sok erőt kívánok neked!

az én párom nagymamája felnevelt 5 gyermeket. de valahányszor találkozunk(már kissé szenilis), mindig elmeséli, hogy ő 5 gyermeket nevelt fel, de 6ot szült. hogy volt őneki egy lánykája, aki pár hónaposan meghalt. és mikor ezt elmeséli, nekem minden alkalommal sírnom kell. egy anyai szív ezt sosem felejti el, évtizedek távlatából sem. az idő enhyít majd valamicskét, az élet visszatér a rendes kerékvágásba, leszel még boldog, de ő minidg ott marad a szívedben.

egyszer olvastam egy cikket, amit egy édesanya írt, aki koraszülött ikreknek adott életet és meghaltak. később 2 egészséges gyermeke született. ő azt mondta, hogy az ikrei az ő kis angyalkái, akik odafentről vigyáznak rá és a tesókra.

a fájdalom átalakul idővel és nem lesznek kínzóak a napok, de egy hiányérzet és az a szeretet, amit iránta éreztél az mindig megmarad.

Rendben, de lehet hogy holnap lesz belőle, mára kicsit elfáradtam. A kiscsaj lefárasztott ma is rendesen. Akkor privibe folytatjuk a témát!

A többi válaszolónak még annyit, hogy igen az én nagyim is mindíg elmesélte amíg élt hogy volt neki egy lánya aki nagyon kicsi volt és tüdőgyulladásban halt meg. Megkönnyezte valahányszor szóba került. Lehet hogy az a nagyon nagy fájdalom enyhül, de egy anya ezt nem tudja elfelejteni. És igen, ez megtörténhet 5-6 hetes terhesen vagy 50 évesen , ennél nagyobb fájdalom talán nincs!