Az olyan ember,akinek mindig igaza van,az nárcisztikus vagy egoista?

#10

Igen,a szorongás jelen van nála.

Így működik nála a dolog,amikor elkezd dolgozni egy melóhelyen.

az utóbbi időben többször is váltott,és ezek ismétlődtek.

Amikor megismeri az új munkatársakat,mindenkivel túlzottan kedves,magyarán kinyalja a seggüket(gondolom ez a félelemből ered,meghunyászkodó magatartás).

Aztán eltelik pár hónap,"kinyílik a csipája",ahogy szokták mondani.

Van,akit 1 hét után megutál,de volt olyan munkatársa,akivel fél évig,"nagy haverságban volt",aztán úgy összevesztek,hogy el is jött a munkahelyről.

Állítása szerint,mindegyik esetben mások voltak a hülyék.

Már eleve ott kezdődnek a gondok,hogy idősödő ember létére,igényli a kiemelt figyelmet,vagy,hogy a főnök őt elismerje,mint egy gyerek,akit megdicsérnek a szülei.

Szereti a többi munkatársainak kiemelni,hogy ő milyen jó szakember,ezzel is indítja az ismerkedést,hogy mindenki orra alá dörgöli,hogy ő mit tett le az asztalra életében,járt több országban,dolgozott csoportvezetőként a nyelvtudása miatt.

Gondolom ebből mások nagyképűnek gondolják,vagy úgy érzik,hogy lenézi őket.

Én mondtam már neki,ha új helyre megy,ne dicsekedjen el a munkatársaknak,nyilván a munkáltatónak el lehet mondani az előzményeket,hiszen ez normális,de ezt másnak nem kell tudnia.

#11

Én pont azt gondoltam,hogy a nárcisztikus inkább az önző,az egoista pedig nem feltétlen.

Önzőnek nem mondanám,mert támogatott minket anyagilag,ezzel nem volt gond.

Inkább úgy mondanám,hogy a támogatásért cserében viszont elvárja,hogy egyetérts vele.

Ezt így nem mondja ki,de ha valamiben ellent mondasz neki,akkor megsértődik,meg volt olyan is,hogy azt mondta,hogy nem támogat minket többé.Persze ezek csak üres szavak voltak,ezt én inkább érzelmi zsarolásnak gondolom.

Én nem pontoztam senkit.

Igazából szerintem elég sok defektje lehet.

Egyébként ebből kifolyólag sajnos nálam is sok kialakult.

Hajlamos lettem magam mások alá rendelni.

Kerülöm a konfliktusokat,menekülök a problémák elől.

Csak annyi,hogy én kívülről látom magam,hogy mi a baj.

Elismerem,csak változtatni nem tudok.

Aki írta a szülői mintákat.Na,igen.Lehet az is,hogy pont a szülőket másolják/másoljuk,vagy pontosan ezzel kiegészülő mentális betegség alakul ki.

Nála,az a baj,hogy nincs betegségtudata sem.

Szerinte ő teljesen normális.Annyi,hogy azt érzi,hogy szorong,elfogadja.

De a szociális kapcsolataiban nem érti mi a probléma,nem akarja elfogadni.

Ha pl egy tőle fiatalabb okosabbat mond neki,akkor azon besértődik,hogy hát ő mennyi idős,stb.

Pedig a kor csak egy szám.

Ő valamiért mindig csak a munkára fektetett hangsúlyt,hogy szakmailag jó legyen,de az élet többi területén semmire nem figyelt.

Az anyagiakon kívül így a családdal sem foglalkozott.

Egy szülői értekezleten sem volt,vagy ha véletlen egyre is elment,akkor azért,hogy elmondja,hogy minek kell annyi osztálypénzt fizetni,mert szerinte azt csak a nők szavazzák meg,hogy drágább legyen,mert azok nem tudják mi a munka,mert a férjük keresi meg a nagy pénzt,ők csak elköltik.

Na,mondanom sem kell az ilyen kijelentései miatt,a családban a nők nem is nagyon kedvelik.

Inkább a soviniszta férfiak tudnak vele azonosulni.

Igazából vele sem foglalkoztak semmit a szüleik,mert sokan voltak testvérek.

Talán ő ezt látta normálisnak,ennek ellenére úgy beszél a szüleiről,mintha tökéletes szülők lettek volna,holott csak a minimumot hozták.