Az olyan ember,akinek mindig igaza van,az nárcisztikus vagy egoista?
Az apám olyan típusú ember,akinek csak addig jó valaki,amíg egyetért vele,igazat ad neki.
Eléggé végletek szerint kategorizálja az embereket.
Pl,ha valaki nem mosogat el,egyből étkezés után,szerinte az már csak igénytelen ember lehet.
Vagy ha valaki nem szereti a természetet,nem szeret kirándulni,akkor az unalmas,magának való.
Gyakran olyan témákban,amihez nem ért,azokban is okosabb akar lenni,annál,aki jártas benne.
Mondanom sem kell a munkahelyén,idővel mindenkivel összevesz.
Akik eleinte szimpatikusak neki,idővel mindenkiből kiábrándul.
Barátai nincsenek,1-2 rokon van,aki hozzá hasonlóan ilyen,és úgy ahogy egymást elfogadják,de van,hogy azzal is összekapnak,majd hónapok után megint keresik egymás társaságát.
Ez inkább nárcizmus vagy csak szimplán egoista?
Tini koromban még vitatkoztam vele,de ma már nem megyek bele,ráhagyom a dolgokat.
Igazából úgy tudom,úgy gondolom,hogy a nárcisztikus emberek érzelemmentesek(javítsatok ki ha tévedek).
Nála viszont ez nem jellemző.
Mondjuk ő olyan apuka volt,aki inkább az a "pénzkereső féle",tehát gondoskodott a családjáról,viszont kommunikációs téren nagyon analfabéta.
Nem nagyon találja meg a szót az emberekkel.Pontosan azért,mert mindig csak ő beszél,másokat nem hagy szóhoz jutni,és hát ez sokaknak nem jön be,nem kommunikáció,hanem egyoldalú társalgás.
Így pl magánéleti gondokról nem lehetett vele sosem beszélni.
Ez mellett viszont eléggé megfelelési kényszeres(pl a szomszéd mit mond,meg a szomszéd hamarabb vágta le a füvet),ami úgy gondolom nem jellemző egy nárcisztikus emberre,mert azokat nem érdeklik ezek.
Ezért tartom ezt furcsának így egyben.
Szerintem gyerekkorában több igazságtalanság érte és ezért lett ilyen vagy a munkahelyén is érhették igazságtalanságok illetve gyerekként több mindent saját magának kellett megtanulnia és emberi kommunikációban hiányt szenvedett gyerekként és most így kompenzál hogy neki kell mindig igazának lennie mert ő jobban tudja mert rá kényszerült hogy megtanulja ez önmagában szimplán a féltést is jelezheti mert nem akarja hogy ugyanezt elszenved. De amúgy ez az először szimpi aztán nem ez lehet bizalmatlanságtól is.
Egy nárci először magához édesgeti a másikat és csak aztán kezdi el minden aljának elhordani a másikat.
Pl. természetből adódó kedves ember és zsémbes tüskékkel v€dekező ember aki fél a csalódásoktól és a nárci között vannak óriási különbségek.
Most hogy így leírtad nekem anyám ugyanez, sőt egy kicsit (vagy nagyon) én is.
Én inkább azt mondanám rá hogy egy begyöpösödött, makacs, fejlett érzelmi intelligenciával nem rendelkező egyén aki igazából irányításmániás, szorong, tele van félelmekkel. Neki is ilyen szülei lehettek, nagyon nehéz az ilyen emberrel, sajnos nem igazán fog megváltozni szóval légy vele türelmes, ne szégyeld őt, ne vitatkozz vele mások előtt. Tudom, nagyon sok türelem kell hozzá és nagyon sokat kell nyelni de nem tudsz vele mit csinálni.
Aki meg miatta fog kerülni téged azért nem kár. Számtalanszor volt olyan hogy anyám nekiállt vitatkozni, rosszindulatú megjegyzéseket tenni szerelőre, boltban eladóra stb.
Engedd el, te ugyanúgy legyél velük normális és akkor szerencsére a többség nem vele fog azonosítani.
Jó tanács: Minél előbb kezd el élni a saját életed :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!