Párommal szeretnénk összeköltözni, aki volt ilyen szituban tudna segíteni?

Nagyon sajnalom az elozo valaszolok tapasztalatait...

Ket evig laktam/tunk igy, es NEM volt problema!

Szeretik szidni az anyosokat... az enyem halisten nem harpia:)

12-nek.

Az én anyósom is imádnivaló. Vagány, életvidám, nagy motoros csajszi 49 évével. Imádom amikor megyünk meglátogatni őket, vagy ők jönnek. De akkor sem laktam volna 1 napot sem velük. Emlékszem pár éve pont erről beszélgettünk, hogy mi lett volna ha mi hozzájuk költözünk. Azt mondta, hogy természetesen belegyezett volna, nem lett volna kifogása, de már az első nap elmondta volna, hogy van egy életstílusuk amin nem tudnak, és nem akarnak változtatni. Lehet minket nagyon zavart volna, és ez előbb-utóbb gondot okozott volna. Ezért is örül, hogy mi nem is terveztük az együttélést velük, mert így megmaradt a csodás kapcsolatunk. Nem nagy dolgok PL. Anyósék ha rájuk jön akkor éjfélkor nekiállna sütni-főzni. Vagy hétvégén egyet gondolnak, és hajnalban mennek motorozni csak úgy. Sokszor ha nem kell korán kelniük, akkor hajnalig filmeket néznek. Vagy vannak napok amikor áll a mosatlan, mert most nem volt kedve takarítani ,hozzáteszem, hogy nagyon szereti anyósom a rendet, mindig patyolat tisztasság van nála, de néha évente max pár alkalommal nem takarít, hanem másnapra, vagy harmadnapra hagyja. Amikor tudja, hogy senki nem megy hozzájuk ( de mi néha vératlanul megyünk, ami nem baj) Szóval nincs velük gond, de ahogy nekem is, nekik is vannak olyan dolgaik amikor a másiknak zavaró lehet egy idő után. Ezért jó a békesség. Nem lakni együtt.

Az én szüleim is tündérek, de hozzájuk se kötnék vissza. Lakva egész más az ember.

Budapesten és vidéken is van ingatlanunk. Én vidékre költöztem korábban, de amikor jött a nagy covid mizéria ők is leköltöztek. Csak a legelején volt idilli. Kicsit több mint fél évet bírtam és inkább vissza költöztem Pestre.

A kompromisszumkészségük hamar megcsappant, és mintha az időben repültem volna vissza, egészen gyermekkoromig, a szokásaiknál elkezdve, ahogy velem kommunikáltak, hiába vagyok önellátó, önálló.

Maradok a látogatásnál. Nem véletlenül költöznek el a "gyerekek".

Hallgass a megérzésedre, és ne problémaként kezeld, mert akkor a párod is úgy fogja. Kezeld kiindulópontként.

Pl ne azzal kezdd, hogy "Figyelj, nem szeretnék a szüleidhez költözni."De miért nem?""Huhh, hát mert"

Közös élet közös döntések, nem úgy kezdődnek hogy ő kitalálja, te meg ha nem mondasz elég jó ellenérvet, az lesz mit ő akar..

Ha a szilárd álláspontod, hogy ketten (3an) kezditek el a közös életet, akkor már a beszélgetés is abból induljon ki.

"Én mindenképpen csak veled és a gyerekkel szeretnék költözni, ezen ötleteljünk, hogy hova"

Különben megtagadtok a "miért ne oda" témán.

Ugrani kell. Oda nem szeretnél, lépjetek is túl -hiszem a közös életről döntötök- akkor hova, mikor stb.