Hogy oldjam meg ezt a problémát?
Eddig 2x kértem Tőletek itt segítséget, de most ismét elakadtam.
Ahhoz, hogy a mostani kérdésemre tudjatok válaszolni, azt a 2 kérdésemet át kéne futni, mert azok az előzmények.
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
Ma reggel hallottam, hogy anyu mondta apunak, hogy el akar válni tőle, mert az volt a hab a tortán, hogy szombaton ezzel a terhes dologgal kapcsolatban nem állt ki mellette, és neki ebből elege van.
Én ma reggel odamentem anyuhoz, és tettem felé 1 lépést azzal, hogy megpróbáltam vele megbeszélni a dolgokat. Elmondtam neki ismét értelmesen, hogy nem nem vagyok terhes, és tényleg baleset volt az úton (ami még a neten is fent volt az aktuális hírekben). Ő ezt nem hitte el, annyit mondott rá, hogy ő is sokat hazudott az anyjának én miért tenném máshogy. A terhességgel kapcsolatban azt mondta, hogy gyerekesen viselkedek mert még azt se tudom, hogy amíg a gyerek nem mozdul meg lehet menstruálni. Elmondtam neki, hogy jártam biológia órára ezzel is tisztában vagyok, de ez nem olyan gyakori eset. Megkérdeztem tőle, hogy miért nem bízik bennem, miért nem hisz nekem? Azt mondta, hogy ő senkinek nem hisz, és nem is fog hinni soha senkinek. Illetve, hogy őt a saját anyja se érdekli, akkor velem miért foglalkozna? Megkérdeztem tőle, hogy akkor miért szült gyereket? Azt mondta, hogy nem tudta, hogy ilyen tapló gyereke lesz… Meg, hogy őt senki nem érdekli, és világ életében apáca akart lenni, bánja, hogy így alakult az élete, mert ő csak egyedül érzi jól magát.
Aztán jött a következő, hogy én 4 éve mennyire megváltoztam mióta barátom lett. Eddig egy barátom volt 1.5 évig, őt utálta mindent elkövetett, hogy szakítsunk, sikerült is neki elérnie. Most van egy barátom 2 éve, akivel nagyon jól érzem magam, imádom, és semmi gond nincs a kapcsolatunkkal. Viszont anyu ismét arra játszik, hogy vége legyen, pusztán azért mert nem olyan dús gazdag… Normális életet él, dolgozik, nem dohányzik, nem iszik, nem jár bulizni… Azt mondta, hogy amíg itthon élek azt fogom csinálni amit ő mond, és azzal fogok járni akit ő jónak lát. Megkérdeztem tőle, hogy ő miben látja rajtam a változást? Azt mondta, hogy az a problémája, hogy nem azt csinálom amit ő mond, ha egyszer azt mondja hogy legyen ez és ez, akkor nekem azt kell csinálnom, nem azt amit én jónak látok. Konkrétan így fejezte ki magát -> az zavarja, hogy én nem hódolok be neki. Én elmondtam, hogy ezt ő nem tudja irányítani, mert az érzelmek nem így működnek. Azt mondta, hogy én nagy tévedésben élek, ő tudja, hogy nekem egy pénzes pasira van szükségem. Megkérdeztem tőle, hogy miért lenne jó nekem egy pénzes pasi, amikor én most vagyok boldog és szerelmes? A válasza az volt, hogy a járás után a szerelem elmúlik, és legalább pénzem lesz… Meg, hogy én mennyire naív vagyok, hogy elhiszem azt, hogy valaha valakivel boldogan fogok élni és nézzek körbe, hogy mindenhol válás van, de legalább nekem lesz egy biztos pont az életembe és ez a PÉNZ. Én erre csak annyit tudtam mondani, hogy mindenki a saját kárán tanul. A válasza csak annyi volt, hogy ő se hitt az anyjának pedig sokkal jobban járt volna. Mondtam neki, hogy a páromat nem is ismeri, miből gondolja azt, hogy mi nem leszünk boldogok? Erre ismét csak annyit mondott, hogy ő nem is akar megismerni senkit. Onnan tudja ezt az egészet, hogy ő tökéletes (ezt ő mondta), és minden úgy van jól ahogy ő azt elmondja. Ehhez tartsam magam, mert ellenkező esetben nem fog köztünk megoldódni a vita.
Én megpróbáltam vele megbeszélni de nem jutottunk egyről a kettőre.
Valakinek van valami ötlete, hogy mit tegyek?
Nem tesz semmit, duzzog hetekig, amíg el nem éri a célját...
Itthon is ahányszor valaki csinál valamit soha nem jó neki semmi. Csak ha azt ő csinálja, úgy már tökéletes. Így teljesen magára maradt, itthon szinte mindent ő csinál egyedül. Ma apunak azt mondta, hogy úgy van tartva itthon mint valami rabszolga. Pedig ezt ő alakította így.. Saját magának köszönheti.
A történetet elolvastam az előző két helyen, de a válaszokat nem. Ez alapján úgy látom, hogy tényleg nagyon nehéz eset édesanyád, el sem tudom képzelni, hogy mitől ilyen, minimum pszichológusra lenne szüksége (gondolom nem hajlandó elmenni).
Gondolom az előző kérdéseknél már kaptál millió tanácsot, nem akarok másokat ismételni - ha eddig sem segítettek, most sem fognak. Szerintem menj el egy pszichológushoz, akár a barátoddal együtt, ő talán tud jobb tanácsot adni. Kereshetsz egy jó közösséget is, ők is segíthetnek túlélni ezt a helyzetet, amíg el nem tudsz költözni (tipp: egyetemi hittancsoport. Az ellen talán anyukádnak sem lesz kifogása, ha már ő is apáca akart lenni...).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!