"A távkapcsolatok nagy része azért lehet sikeres, mert egy illúzióra épül, és az ilyen ritka személyes kontaktnál nem jönnek elő a rossz tulajdonságok. Így nem nehéz boldognak lenni. "?

Mindenben van valami, de távkapcsolatok között is vannak különbségek..

Az egész életkor, és felfogás kérdése...

Pl közel sem említhető egylapon egy tizenévesek közötti távkapcsolat meg egy harmincasok közötti távkapcsolat..

Minden attól függ, hogy hova tart a két ember, össze vagy mindenki más irányba.

Rögtön nagyon helyeslni akartam a kérdésre, de az első megingatott, mert igaza van. Nem mindegy az életkor, vagy a szitu? Nyilván a fiatalabbak még álmodozóbbak gyakran többet képzelnek bele, ami, és a párjuk tőlük mondjuk 120 km-re azt csinál amit akar. Vagy ha nem is csinál azt, de tegyük fel x év után összeköltöznek, akkor jönnek ki az igazi bajok.

Már idősebb, tapasztaltabb korban másabb, hiszen addigra van egyfajta rálátás, felnőttesebb hozzáállás. (ez sem mindig igaz, de már azért nagyobb a valószínűsége)

Szerintem nem arról van szó, hogy az ember egy illúziót kerget. ismerem jól a páromat, mi is távkapcs-ban vagyunk év közben. A titka, hogy ilyen kapcsolatban több mozgástere, nagyobb szabadsága van az embernek, senki nem érzi azt, hogy még véletlenül is rátelepszenek. Én ilyen vagyok. Tuti, hogyha majd együtt élünk, akkor is igényelni fogok 1-1 napot, mikor egyedül vagyok, teszek veszek, azt csinálok, amit akarok, külön programok..stb.

24 N

Nekem 23 évesen volt távkapcsolatom egy 25 éves fiúval (szándékosan nem írok férfit). Nyáron volt, hogy nála laktam több hétig, hát akkor jó pár dolog kiderült, ami nagyon visszataszító volt számomra. 8 hónapig húztuk, de ha nem távkapcsolat lett volna, szerintem 2 hónap alatt kifullad az egész.

Mindezek ellenére nem állítom, hogy távkapcsolat nem sülhet el jól. Végül is nálam se feltétlenül a távolság volt a gond, hanem hogy két végzetesen össze nem illő ember került össze. Csak annyi, hogy ez hamarabb kiderült volna, ha nem távkapcsolatról van szó.

Romantikusok kezdhettek lázadni és lepontozni, de gyakorlatilag maga a szerelem egy illúzió?!

Csak véletlenül szeretünk bele valós tulajdonságokba.

Full kontakt, együttélve is kellhet pár év az illúziók és álmok szertefoszlásához.

Hát...Én neten barátkoztam emberekkel, akikkel semmi baj sem lett volna, csak annyi, hogy nekik egy szürke kisegér vagyok, egy a sok ember közül.Szerintem illúziót kergettem, amikor azt hittem, tali is lesz és nem lesz nekik fontosabb mondjuk egy játék...

Témához kapcsolódva van ami neten keresztül is átjön, van ami csak életben, és van ami csak akkor, ha már együtt éltek, hiszen lakva ismered az embert, és ez igaz a közel lakó párokra is, nem csak a távkapcsolatokra.Az már jó dolog, ha valaki utazna, csak azért, hogy veled lehessen.A rossz az lehet, amikor összeköltöztök és nem megy minden úgy, ahogy szeretnétek, minden illúzió felbomlik, minden amiben hittél, hogy milyen csodálatos a másik.

Én három évig éltem távkapcsolatban 16 és 19 éves korom közt. Azóta együtt élünk, és utólag azt tudom mondani, hogy minden, ami az együttmaradásunkhoz vezetett, az a felfogásunk eredménye. Ahogyan gondolkodtunk akkor a távkapcsolatról, meg egyáltalán egy párkapcsolatról magáról.

Minden attól függ, hogy milyen a távkapcsolatban élő feleknek a hozáállássa magához a távkapcsolathoz, meg hogy hogyan rendezi el magában azt, hogy a párja nem él vele együtt momentán.