Mit gondolsz erről a családi 'állapotról'?
Kezdek egyre jobban elbizonytalanodni magamban, és a környezetemben. De leginkább magamban. Úgy istenigazából nincs senkim. Ez az igazság. A családomban nem bízok meg, és e miatt úgy érzem, hogy nincs meg a 'biztonságos háttér', amihez fordulhatnék. Tudom, szeretnek a maguk módján, de nekem a pénzen kívül, és az ilyen fajta szereteten kívül, amit ők biztosítanak másra van szükségem (tudom, beszélni kell(ene) velük). Nem is tudom mire. Talán nagyobb szabadságra, és bizalomra. De mivel ez nincs meg - részemről - ezért reszeltek az egésznek. Nem merek elmondani nekik semmit. Inkább magamban tartom az egészet, és éjszaka sírok egyet. Tény, hogy nekem is volt pár húzásom. Nem mondom, nem vagyok egy szent, de úgy gondolom, hogy ez az egész szituáció így fog maradni. Nekem kellene nyitnom feléjük, de... Talán gyáva vagyok hozzá. Vagy nem is tudom. A szüleimnek, nagyszüleimnek, keresztanyámnak, uncsijaimnak nem tudok teljesen megnyílni, ezért marad az a verzió, hogy senkinek semmit. Talán még keresztanyám az, aki hasonló, mint én, de tartok attól, hogy 'felhasználja' ellenem a dolgokat, és az én problémáimon fog a család csámcsogni, és hosszú hónapokig a fejemhez vágni a dolgokat (sajnos van rá példa, viszont nem én vagyok a 'bűnös', akit le kell hordani a sárga földig). Enyhe 'paranoiám' van, de ezt talán anyámnak köszönhetem. Hadd ne részletezzem. 'Barátnőktől', osztálytársaktól, stb-ktől megy ilyen téren egyenesen frászt tudnék kapni. Egy pontig bárki eltud jutni, de onnantól tovább nem.
Talán ezért akarok minden áron találni magamnak egy pasit, aki tud ilyen téren támogatni, és én is 'helyre tudnék jönni', mert úgy érzem, hogy valami nagyon el van cseszve, aminek véget kell(ene) vetni.
Viszont próbálok a környezetemben úgy általában véve jóban lenni (több-kevesebb sikerrel) , nem vagyok teljesen antiszoc, osztályommal, évfolyamtársaimmal elég jól kijövök, szel nem akarok ilyen téren panaszkodni.
válasza: válasza:mondjuk túl sok konkrétumot nem mondtál, és egy csomó mindent írtál ami nálam is így van..
31F
válasza:"ezért akarok minden áron találni magamnak egy pasit, aki tud ilyen téren támogatni, és én is 'helyre tudnék jönni'"
Ez biztos, hogy nem a legjobb út, mert ebből van a "vak vezet világtalant-kapcsolat", amiben egyik fél sem érzi jól magát. Erre egy Segítőt (pszichológust, termszetgyógyászt, spirituális dolgokkal foglalkozót) érdemesebb keresni, aki segít megoldani Neked magadnak a problémáidat.
Soknak van ilyesféle családi háttere, el kell fogadni, és amennyit nyitni lehet, nyitni feléjük. (Mi a vesztenivalód? Ha nem nyitottak rá, megtudod ezt, de legalább megpróbáltad. Ha meg sem próbálod, akkor sosem tudod meg.) Beszélgetni az érzéseidről, övékéről, hogy nem érzed ezt a biztonságos hátteret, amire szükséged lenne, mit szeretnél...stb, lehet ezzel kezdeni, és ahogy közelebb kerültök egymáshoz, csak később a konkrétumokat. Sok sikert!
(30-as nő)
válasza:Szia, nem tudom hány éves lehetsz, de gondolom középiskolás vagy, mint én. Van, hogy én is így érzek, de nálunk még az anyagi támogatás sem megy valami jól... Anyukámmal jól kijövök, apámmal meg inkább hanyagoljuk... meg a bátyám is.
Szerintem biztos szeretnek a szüleid, csak lehet, hogy a kapcsolatod velük épp egy mélypontban van!
Szerintem egyenlőre próbálj megbékélni a helyzettel, mert most egy darabig nem fognak megbízni benned és ezáltal nem kapsz nagyobb szabadságot sem.
Tapasztalatból beszélek, mert én is követtem el sok hülyeséget méghozzá sorozatosan és ez után kellett nekik egy kis idő, amíg újra meg tudnak bízni benned.
Próbálj meg 1-2 legjobb barátnőre és kevesebb haverra alapozni, mert az ember a haverjait váltogatja, de a barátok mindig megmaradnak.
Én, amikor ilyen helyzetbe voltam, akkor magam birkóztam meg ezzel a sz@r érzéssel. Amit még javasolni tudok, hogy most legyél nagyon-nagyon jó kislány és ha leül a vihar, akkor ülj le beszélgetni vagy anyuddal vagy apuddal akivel jobban jóba vagy.
A pasik-.-". Nos. Hát az egyszer biztos, hogy nem fognak csak úgy az ember ölébe repülni. Amíg görcsösen akarod, addig
1. nem találsz normálisat
2. lehet nem normálisat se találsz
[elnézést a kedves fiúktól]
Szval ne akard görcsösen :)
"Viszont próbálok a környezetemben úgy általában véve jóban lenni (több-kevesebb sikerrel) , nem vagyok teljesen antiszoc, osztályommal, évfolyamtársaimmal elég jól kijövök, szel nem akarok ilyen téren panaszkodni."
>> ez teljesen normális, egyéniségtől függ, én is ilyen vagyok !
Fel a fejjel :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!