Hogyan koptathatnám le a családot?

Talán itt az ideje végre megtanulni a bűvös szócskát: NEM .

Nem érünk rá..

Nem tudunk elmenni..

Köszi, de nem...

Nem alkalmas az időpont sajna.. stb.

És felejtsd el, hogy illemből csinálsz dolgokat.. túl rövid az élet ilyesmire.Talán felnőttként kellene viselkedned.

Nem értelek, elvileg felött ember lennél, de nagyon nem vagy az!

Azokkal az emberekkel, akik nem viselkednek normálisan, nem kell semmiféle kapcsolatot tartani.

Felölem szervezkedhetnek, nem megyek el, ha jelentkeznek, nem veszem fel a telefont, nem nyitok nekik ajtót és többé nincs probléma.

Nem kifogásokat kell keresni, hanem nyiltan közölni, neked ebböl elég, hagyjanak békén.

Amíg partner vagy az ilyen játszmákban, addig ne reklamálj, ha nem tetszik, egyszerüen kimaradsz az egészböl.

Én az utolsó pillanatban odatolt vacsi meghívást visszamondtam volna, hogy sajnos programot szerveztünk (azt, hogy mit, hagy ne kösd az orrukra, közük nincs hozzá), de természetesen tanúnak megyek. Főleg így pláne visszamondtam volna, hogy a párom nem mehet illetve amiatt is, hogy engem ne ráncigáljanak összevissza, egy esküvő utáni vacsimeghívást találjanak már ki előbb, ne utolsó pillanatban. Ha meg utolsó pillanat, akkor vállalják ezzel azt, hogy nem megyek, mert nem jó.

Szerintem az ilyen embereket, ha nem vagy határozott nagyon nehéz leépíteni, én a fokozatosság elvét javaslom (tekintve, hogy te nem fogsz odaállni megmondani a frankót), ne feleljen meg az időpont, ne mondj mindenre azonnal igent, kérj gondolkodási időt, ha valamire nem akarsz menni, mond, hogy oda pont programot szerveztetek, ja és ne érezd úgy, hogy bármit is meg kell magyaráznod, miért nem mész valahová, felnőtt ember vagy, ahogy olvasom, van saját életed.

Azt mondják a család az egy életre szóló kötelék, ahol feltétel nélkül szeretjük egymást és ott vagyunk a másik mellett.

Nekem édesapámmal volt hasonló a helyzet, gyerekkoromban nem nagyon volt ott, ha ott volt, akkor meg mindig féltünk, mikor lesz balhé. Felnőttként folyton bele akart szólni az életembe, tűrtem a kirohanásait, az ok nélküli sértődgetéseit, mert mégis csak ő az apám. Aztán összejöttem a párommal, aki neki valamiért nem tetszett, és azt mondta, hogy ha nem szakítunk akkor inkábn ne beszéljünk. Ez volt az utolsó csepp. Hetekig igyekeztem, próbáltam megbeszélni, aztán rájöttem hogy felesleges. Nincs értelme fenntartani egy olyan kapcsolatot ami csak a bántalmazásról szól.

A helyedben én tiszta vizet öntenék a pohárba, elmondanám ezt a családnak, megpróbálnám megbeszélni velük, ha nem sikerül akkor pedig minimalizáld a részvételedet az összejöveteleken és ebben légy határozott.

"Azt mondják a család az egy életre szóló kötelék, ahol feltétel nélkül szeretjük egymást és ott vagyunk a másik mellett."

Ezt csak az mondja, aki még hisz a gyerekmesékben!

Ez a családod.

Te pedig egy gyöngyszem vagy aki közöttük felnőve lettél ilyen igazgyöngy.

Ez nem jelenti azt, hogy ne tegyél semmit. Inkább igen, tegyél valamit értük és magadért.

Tanuld meg kifejezni az érzéseidet.

Pl. Nagyon fáj nekem amit mondtál. ;

Kellemetlen nekem a váratlan családi eseményekhez igazodnom.;

Szégyen érzet uralkodott el rajtam amikor a barátom itt volt.

Bánt és megaláz minden szó amit rám mondasz.

Semmi örömöm nincs akkor mikor veletek vagyok.

Idő kell amig felfogják, több alkalom. Ha szeretnek, változtatni fognak. Ha nem változtatnak akkor ez érthetővé teszi számukra, hogy ritkán fogadod el a meghívásukat.