Fiatalok, terveztek a jövőben családot?

"én egyáltalán nem bántam meg és nem fogom megbánni"

Aha, mint ahogy mi sem bánjuk és nem is fogjuk megbánni azt, hogy nem szülünk. Ez vice-versa működik, te érdekes módon mégis hozzánk vágtad, hogy azért elolvasnád 20 év múlva a véleményünket, célozva ezzel arra, hogy addigra szerinted jó esély van rá, hogy már bánni fogjuk. Ellenben te biztosra tudor már most, hogy nem fogod megbánni 10-20 év múlva sem a gyerekvállalást, de ugye ellenben aki nem vállal, az nem tudhatja biztosra, hogy nem fogja megbánni. Kettős mérce azért szépen befigyel. Meg a logika is. Ja, nem.:D

Gyereket egy kapcsolat/házasság mindkét résztvevőjének 100%-ig akarnia kell, nem pedig csak úgy ímmel-ámmal, mondván jól van, engedek a másik nyomásának, aztán majd lesz valami, te mégis előadod, mintha ez lenne a normál hozzáállás.

"mert ahogy írtam is, a legcsodálatosabb dolog ami nővel történhet"

Ahogy pedig én írtam, szerintem ez a legkevésbé csodálatos dolog, ami történhet nővel, sőt! Ennél borzasztóbb dolgot el se tudnék képzelni magam számára. Jó lenne a saját véleményedet nem beállítani etalonnak, mert hogy nem az és még csak véletlen sem gondolkodik mindenki úgy, ahogy te. NEKED ez a legcsodálatosabb, másnak meg messze nem.

"Valamiert mégis utáltok minden gyerekvallalót"

Ki utál minden gyerekvállalót? Ezt melyik pizsidben sikerült álmodnod? Csak mert senki még csak hasonlót sem írt, ne hallucinálj. Itt se mi vagyunk azok, akik oktatják vagy legalábbis próbálnák oktatni a népet arról mennyire hú de csodálatos a másik akaratának engedve, nyomás hatására szülni és milyen szomorú, aki nem akar. Te vagy az, aki képtelen elfogadni és tiszteletben tartani, hogy nem akar mindenki gyereket és rengeteg ember él gyerek nélkül is boldog életet. És akkor mi vagyunk az irigyek...:D:D:D Mire könyörgöm?! Arra, hogy sikerült olyan emberhez hozzámenned/összejönnöd, akivel a legalapvetőbb kérdéseket sem tisztáztátok le, aki rágta a füled, hogy szülj, miközben te elvileg nem is akartál? Nyilván nagyon irigyek vagyunk erre, meg arra is, hogy van egy gyereked, aki rengeteg lemondással és ideggel jár, amiről számos kommentben részletesen leírtuk, hogy mennyire a hátunk közepére sem kívánjuk.:D

Jaj, mert ugye csak annak lehet bármi fogalma arról mivel jár egy gyerek, akinek van.:D Imádom az ilyet, aki azt hiszi, ha X-nek nincs gyereke, akkor a világon semmit nem tudhat arról, hogy az mivel jár.

Nem kell ám professzornak lenni ahhoz, hogy tudjam egy szülés-terhesség milyen szinten megviseli a női testet, hogy mennyire fájdalmas (attól, h nem szültem még tudom, hogy fáj, elég csak belegondolni hol jön ki az a gyerek), hogy egy újszülött rengeteget sír, sokszor kel éjszaka, ami miatt te is kelsz állandóan, kialvatlan vagy és fáradt, most azért sír, mert a foga jön, most azért, mert a hasa fáj, utána meg azért, mert éhes. Majd ahogy nő, jön a "csak azért sem fogadok szót" meg a dackorszak, mindent megfogdosna, mindent eldobálna, mindent csinálna, amit nem lehet, nem fogad szót, feszegeti a határokat, megy a hiszti a 20. barbi babáért vagy kiskocsiért és akkor csak ezután jön a kamaszkor.

Maguk a gyerekes ismerősök panaszkodnak mindennap, hogy mennyire a tökük tele van, de hát honnan tudhatná bárki is, akinek nincs.. Hisz soha nem látott még senki gyereket közelről, csak akinek van, ugye? Senki nem látott még buszon/utcán/boltban hisztiző, üvöltöző, toporzékoló, óbégató kölköt. Nincs tele a szomszédok topik itt gyk-n azzal, hogy kiakaszt a szomszéd kölök, aki egész nap vinnyog, hisztizik, ordibál és társai. Ahogy maga a gyerekvállalás topik sem hemzseg ám sokszor a panaszkodástól, hogy ilyen fáradt vagyok, olyan fáradt vagyok, megint sír, megint nem alszik, így-úgy-amúgy. (Néha olvasok bele az egyéb és abortusz topikba, olyankor néha rákattintok 1-2 érdekesnek tűnő kérdésre és csodálkozom rá mennyien panaszkodnak, hogy milyen kva nehéz egy gyerekkel és mennyi lemondással jár)

Az, hogy egy gyerek rengeteg pénz, lemondás és stressz puszta TÉNY, amit az is tud, akinek nincs és amit totálisan felesleges tagadni, úgy hogy nagyon is tudom mivel jár többek között egy gyerek és köszönöm, de nem kérek belőle, nem ment el az eszem.

Gyereket és házasságot is. Házasodni olyan 2-3 év múlva tervezünk, gyereket pedig arra 2 évre.

20N (párom 21)

#53

Az jutott még eszembe a leírásodról, hogy meg lehet nézni az elmúlt 1 évet....

Nekünk gyerektelen párként egész kellemesen telt, sokat voltunk itthon, relaxáltunk, kertészkedtünk, végre megcsináltunk egy csomó mindent a házon amit régóta halogattunk, sokat olvastunk, filmeztünk, pihentünk. A home office egy álom. A hatósági karantén amikor fertőzöttek voltunk, olyan volt mint egy nyaralás... :D

Közben kollégáim próbálták a lakásban lefoglalni a gyerekeket (lehetetlen), munka mellett kellett velük tanulni, az összes videohívásos megbeszélés abból állt hogy valakinek a gyereke vonyított/sikított/dörömbölt/dumált/fuvolázott a háttérben, ÉS akkor az én kollégáim még az a szerencsés réteg akik otthon lehettek home office-ban, nem kellett felmondaniuk a gyerek miatt (értsd: hogy otthon lehessenek a gyerekre vigyázni), mostanra kikészültek és elfáradtak - teljesen érthető módon, szóval itt most nem a szülőket akarom leszólni, hogy mit nyafognak, hiszen semmiség a feladatuk. Pont ellenkezőleg, ezt szerintem nem lehet ép ésszel kibírni.

Engem 2020 után végleg semmi nem fog meggyőzni arról, hogy a gyerekek cukik és jó velük és a szülőség egy élmény... :D