Egyszer mindenkit megunnak?Gondolok itt párkapcsolatra,házasságra .Mindenki erre a sorsra jut?

Miből gondolod?

Mik a jelei?

Ha Ő azt mondja nem így van, akkor miből érzed?

Azért kérdezem, mert nekem is van egy ilyen érzésem, hiába mondja az ellenkezőjét, a megérzésemnek hiszek.

Mióta vagytok házasok?

Igen, egyszer mindenkit, persze leginkább szexuálisan. De a szeretet mindig ott marad. A szeretet az, ami házasságokat évtizedeken keresztül összetart. Hogy legjobb barátok vagytok, egymás támaszai a bajban, és persze ott a tisztesség is egymás felé. Attól, mert ellaposodik a házasság, még feléledhet újra. Lehet, hogy lesznek évek, mikor csak lesztek egymás mellett. Aztán jönnek évek, mikor megint olyan lesz, mintha most jöttetek volna össze.

Persze nem ismerem a férjed. Lehet, hogy ő épp tényleg kiszeretett belőled. Ezt csak egymással tudjátok megbeszélni.

Azt mondja egy kedves ismerősöm, hogy "A kifogott halat nem kell etetni."

Tök igaz, tapasztaltam. És nem is tűrtem tovább a ridegtartást.

Túl sok inger vesz minket körül, sok a pasi, a nő, ha megunom a barátomat, lecserélem

mindez döntés kérdése. Bármikor dönthetsz úgy, hogy hűséges leszel.

Igen, csatlakozom az előttem szólóhoz, a mai Tinder szerű világban az emberek már úgy váltogatják a "szerelmeiket", ahogy az az alkalmazásban való húzogatással zajlik, és mindig van másik, mert az internet és az ehhez kapcsolódó dolgok, alkalmazások, honlapok miatt óriásira nőtt a lehetősége annak, hogy feldolgozhatatlan mennyiségű új emberrel találkozzunk (vagy legalábbis, hogy erre a lehetőséget megteremtsük interneten). Az elviselhetőség ingerküszöbe is gyakorlatilag soha nem látott mélységekben van, vagyis ha valaki már egy kicsit is hibázik, vagy nemtetszést vált ki a másikból, akkor a másik azonnal kiábrándul és keres másikat, egy jobbat (már ha ténylegesen jobb az új), mert mindig mindenki a legjobbra törekszik, azt hajhássza, a tökéletest, mert mindenki a legjobbat érdemli, ugye.

Magam is ezt tapasztalom, ha az elmúlt 10 évemre visszatekintek. Az első években hosszú és komoly párkapcsolataim voltak (szám szerint 2 db), majd egyre rövidebb és komolytalanabb kapcsolatok következtek, majd a számuk is csökkent, miután megcsömörlöttem attól, amerre a világ halad, és ahogy a dolgok zajlanak, és nem kértem belőle, végül mára eljutottam odáig, hogy nem tudom már elképzelni, hogy valaha is lesz még párkapcsolatom, az alkalmikat, esetleg fizetőseket leszámítva. Nem is tudnék az óriásira nőt igényeknek megfelelni. Régebben még elég volt egy olaszországi nyaralás, mára már Dubai és Bali a minimum. Régen elég volt egy lakás vagy egy kis családi ház, lízingelt autó, mára rózsadombi villa kell és luxusterepjáró. Én ezekkel az igényekkel nem tudok versenyre kelni, és nem is akarok olyan kapcsolatot, ahol kizárólag ezen szempontok alapján vagyok kiválasztva, a belső értékeim, a személyiségem, stb. pedig senkit sem érdekel. :/