"Megérhetek" még valaha?

Lényegében a hozzáállásodon kell változtatnod.

A félelmeid pedig nem fognak maguktól elmúlni. Szembesülj velük és győzd le őket.

És az előttem szólók sablonos szövegeivel sem fogsz sokra menni.. még ha igazak is.. :)

Én ahogy elolvastalak, pont az ellenkezőjét látom, hiszen erőteljesen foglalkoztat a kérdés, már elindultál a lépcsőn felfelé, ez az első fok, jöhet a következő.. :) az mondjuk lehet hogy mások hamarabb esnek át ezen, de az abból adódik, hogy máshogy alakult az életük..

Nálam ez úgy volt, hogy én is vártam hogy majd érettnek, meg felnőttnek érzem magam, de ez azóta sem következett be.. (31F) :) most sem érzem magam érettebbnek mint 16 évesen.. vagy már akkor érett voltam..? :)

Ez az önállóság dolog meg adódik, ahogy alakul az életed, sokat nem kell tőle félni..

Én ugyanígy éreztem, nagyon nem akartam eljönni otthonról, imádom a szüleimet. De muszáj volt az egyetem miatt. Másik város, új suli, senkit nem ismertem. Hát bevallom én az első 2 hónapot végigbőgtem :) minden este a telefonon lógva, holott hétvégente hazajártam. Nagyon nehezen szoktam meg, és legalább 1 év volt mire helyrerázódtam, megtaláltam a helyem. A mai napig szívesen járok haza, de már nem tudnék ott élni, kialakulóban a saját is életem. Semmit nem bántam meg! Az én példámból kiindulva is, tényleg szembe kell nézni a félelmeinkkel, és hamarabb megoldódik, mint hinnéd :) Fel a fejjel!

24/N

Persze, hogy megérsz majd,de ez nem ilyen egyszerű,nem megy egyik napról a másikra. Előbb-utóbb belecsöppensz a "nagybetűs" életbe,és akkor majd felveszed a ritmust.Nem olyan szörnyű ez,mint gondolod! ;)Én most vagyok 20,fél éve költöztem el a szüleimtől. Be voltam sz*rva,hogy hogyan fogom suli mellett a melót bírni,keresek-e egyáltalán annyi pénzt hogy megéljek,ilyesmik. Az első hónap nehéz volt,de aztán egyre könnyebb. Most van két munkahelyem,(szeptembertől ismét)esti suliba járok,és teljesen jól érzem magam. No meg a szüleid is biztos,hogy segíteni fognak az elején,akár anyagi,akár lelki támogatással. Egyébként meg én sem érzem magam komoly,felnőtt embernek,ugyan olyan gyagyás vagyok,mint 18 vagy 16 évesen! Csak lazán szabad felfogni ezeket a dolgokat,különben beleőrülsz! :)

Sok sikert! :)

szia

18L vagyok én is és velem is ez volt a helyzet. utáltam osztály kirándulásra is menni, mert nem éreztem olyan jól magam meg minden

kb értelmi szinten én is olyan 15 éve lehetek, mert micimackós füzetet kértem 12-be. anya már kiröhögés azt mondja legyek már felnőttebb.

én most már kezdek úgy lenni vele, hogy elhúznék itthonról, mert utálom azt ahol lakunk, kicsi a szobám, apámmal sem jövök ki valami jól... stb...

talán ha majd lesz (lehet van is) komolyabb kapcsolatod és meglátod, hogy mással is jól tudod érezni magad olyan 3-4 napig, akkor majd meglátod, hogy képes vagy elszakadni majd a családi fészekből.