Éreztétek már így? Megváltozott felnőtt korotokra?

Én autista vagyok és a környezetem folyton azt mondja nekem, hogy nem vagyok alkalmas se párkapcsolatra, se autóvezetésre, se gyereknevelésre, pedig sokkal több jó van bennem elvileg, mint amennyit látnak. Csak nem tudom kikommunikálni.

A családom mielőtt szétesett, folyton veszekedett gyerekkoromban, velem meg nem igazán tudtak mit kezdeni. Azóta felnőtt vagyok és új családot keresek, aki szeret engem, aki elfogad, aki hisz bennem, bátorít, vigasztal, gondoskodik rólam amikor gyenge vagyok. Csak ekkor tudnék erős lenni, hogy viszonozni tudjak minden szeretetet amit kapnék. Nem tudok szeretetet adni, ha állandó kirekesztést kapok és gyűlöletet.

Sokan nem tudnak kiteljesedni a rossz emlékek miatt. Sokan nem értenek velem egyet de a megbékélés a múltal nem mindenkinek megy. Ezért én a környezetváltozást javaslom. El onnan ahol csak a rossz dolgok jutnak az eszedbe, el azoktól az emberektől akiket nem szeretsz, akikkel csak azért találkozol mert rokon. Akiket szeretsz azokkal persze tudod (és kell is) tartani a kapcsolatot ezután is. A környezetvtozás alapból jót tesz az embereknek. Fogd fel úgy hogy új lappal kezdhetsz mindent.

Prsze lehet járni drága pszichológusokhoz is, lehet tovább elemezni a gyerekkorunkat a végtelenségig, de ha még 40 évesen is ezt csinálja az ember akkor el repül az élet az emlékek és az önsajnálat miatt. Szóval szerintem aki teheti lépjen más városba, más megyébe, más országba (kinek ahogy tetszik).