Tapasztalatok anyossal valo egyutteles eseten?

Nekem ugyan hivatalosan nem anyósom, de együtt élek vele mivel az élettársam Anyukája.

Nem szoktak komolyabb súrlódások lenni, jól megvagyunk majnemhogy, mint Anya és Lánya. Van amibe beleszól az is iylen főzéses dolog, meg mindig elrakja a papírokat vagy én nem is tudom, hogy hova teszi, de amúgy abszolút korrekt, rendes. Apóssal már nem ez a helyzet, de nem egy szobában vagyunk így elkerülhetjük egymást is és a konfliktusokat is. Sajna vele nem lehet megbeszélni(Ő már korosabb) így ez van, de ebből sincs probléma.

mi nem élünk anyósékkal,de sok ilyet láttam,hallottam, és nem jókat mondtak. Akármennyire is jó fej az anyós,mégiscsak alkalmazkodni kell hozzá is,amiből feszültség adódik. ráadásul ha olyan fajta, még mindenbe bele is szól stb.

szerintem nem jó ötlet anyósékhoz költözni.

SOHA NE KÖLTÖZZ ÖSSZE AZ ANYÓSSAL!

ha vej-anyós kapcsolatot nézzük az még működhet......ha a férfi nagyon alkalmazkodó, de meny-anyós az katasztrófa általában, legtöbb esetben nagyon csúnya veszekedés a vége a kezdeti jó viszony ellenére......ha egy kis esély van rá, h máshogy, akkor biztos h inkább azt ajánlom!

Én is laktam együtt az anyósommal. Tudomásul kellene venni,hogy alkalmazkodni kell egymáshoz! Nem biztos,hogy rosszindulatból mondja,amit mond,hanem mert több az élettapasztalata. Megkell hallgatni,és legalább elgondolkodni rajta. Sokszor csak utólag jöttem rá,hogy igaza volt,és kár volt nem hallgatni rá.

A baj,hogy a mai fiatalasszonyok nagyon okosnak hiszik magukat,és nem hajlandók más tanácsát elfogadni. Sok házasság anyós nélkül is emiatt az okosság és alkalmazkodni nem akarás miatt megy tönkre.

Ha jól kijöttök, és szeretsz családközelben lakni, akkor ok, ha eleve vannak véleménybeli súrlódások, akkor jobb nem belevágni. Nekem anyum ilyen, vele nem birok együtt lenni pár napnál tovább, anyósom teljesen rendben van.

31/L

Három éve lakom anyósommal, költöznék már nagyon... Persze, így olcsóbb, hogy csak egy háztartást kell fenntartani, de a személyes része néha igen kiakasztó tud lenni. Pedig egyébként anyósom nem is rosszindulatú, ha úgy vesszük, szerencsém van vele. Csak azt utálom, hogy mindenbe bele akar szólni, holott áltlaában gőze sincs a dolgainkról. Férjem elintézi ezt azzal, hgoy "ő ilyen, nem kell vele törődni". Én viszont nem tudok nem törődni azzal, hogy mindig megmondja, hogy mi lenne a jó nekünk kettőnknek. Meg az sem tetszik, hogy úgy rá van telepedve a kicsi fiára, mintha még mindig ötéves lenne.

Egyszer volt egy külföldre költözési kísérletünk, négy hónapot voltunk kinn, de úgy éreztem, mintha anyósom továbbra is a szomszéd szobában lakna. Állandóan zaklatott minket telefonon, mail-ben, ha felléptünk a facebook-ra, tíz másodperc után már villogott is. Aztán persze semi fontos konkrétumot nem mondott, de a tanácsokat aztán osztogatta...

Jövőre remélhetőleg sikerül megint megpróbálnunk a külföldi dolgot. A válság végével talán több esélyünk lesz megkapaszkodni kinn. Az biztos, hogy gyereket nem szülők az anyósom házába: kell is nekem az, hogy egy az egyben kivegye a kezemből a nevelést, a hú, de nagy tapasztalatára hivatkozva...