Barátok, vagy sem? Vagy csak én vagyok a felesleg?

Nos, a problémám az, hogy 3éve van egy nagyon "klassz" barátnőm. Más suliba járunk, volt, hogy pár hónapig nem is nagyon beszéltünk, csak voltunk.. meg elköltöztem máshova, és még ez is nehezítette a dolgot. (nem messze) De ez volt régen. Ma már.. lassan 1éve, hogy csatlakozott hozzánk egy nagyon édes csaj. Szeretem őt is, mint a másikat.. nem is ezzel van a gond. Mindkettő "pénzes". Nem azt mondom, hogy gazdagok, de vannak dolgok, amik tök feleslegesek, és megveszik, ugyanakkor velem ellentétben, csak lapulok, és meg sem merek szólalni. Mostanában mindig csak a pénz van a középpontban. Nem érezhetjük magunkat jól hétvégente, ha mondjuk nem megyünk el bulizni, vagy ha nem veszünk ennyiért, meg annyiért alkoholt. Sokszor kimaradtam bulikból, vagy nem mentem be a városba, mert akkor is az volt, hogy a költekezés. Az egyik azt mondja, hogy "szaros ezres", amíg én örülnék, ha egy hónapban lenne annyim. Különben volt, hogy elmentünk ide-oda, és fizettek nekem.. nem igazán éreztem akkor jól magam, hogy ők fizetik az én részemet is.. de azt mondták barátok vagyunk, és ami az övék, az az enyém is. Most már az van, hogy legtöbbször itthon maradok, amíg ők ketten együtt lógnak. Elmentek vásárolni xy településre egyik nap, és ha nem kérdezek rá azelőtti nap, hogy mit csinálunk holnap, akkor nem is szólnak nekem. Eddig mindent megosztottunk egymással, de ma már az van, hogy ezt ennek mondom el, azt meg annak. Ma is 20.a van, azt hittem együtt leszünk egész éjjel, de ők mennek diszkóba, és még annyi sem volt bennük, hogy inkább legyünk máshol, mert van máshol is rendezvény, koncert a városban, de nem.. inkább riszálják magukat a fiúknak, meg isznak. És ezután az fog jönni, hogy meg vagyok sértődve, ha nem igazán van velük kedvem jó pofizni. Teljesen más a felfogásom, mint nekik. Néha elgondolkozom azon, hogy érdemes e velük lennem. De ezek csak apró "gondok", amiket felsoroltam. Lehet barátoknak hívni őket?