Hogyan éljünk meg így Magyarországon?
Angliában élünk, apám után jöttünk ki pár éve, viszont egyáltalán nem szoktuk meg az évek alatt, a pénzen kívűl semmi nincs ami itt tartana, lelkileg megbetegít az, hogy távol vagyunk a barátainktól, családunktól. És még apámat is el kell viselnünk, aki egy borzasztó ember, nem bírunk vele együtt élni. Mindenben dirigál, nem lehet vele beszélni, hogy mi nem érezzük itt jól magunkat, mert elvárja, hogy ha neki bejött az itteni élet, akkor nekünk is jöjjön be, amint megemlítjük, hogy mennyire hazavágyunk már ordibál, szinte tilos beszélnünk a hazánkról, mert kiborul.
A lényeg, hogy mi 1 éven belül haza szeretnénk költözni. Viszont apám megmondta, hogy ha mi innen elmegyünk, akkor nem fog adni pénzügyi támogatást (ezzel próbál zsarolni, hogy maradjunk). Nekem mindenképpen dolgoznom kéne, és adnom a családi kasszába (3-an vagyunk: anya, húgom és én). Anyának csak vendéglátói végzettsége van, viszont abba nem akar visszamenni, már nem bírna annyit dolgozni, plussz így semmi szabadideje nem lenne, a húgom egyedül lenne egész nap, ő 12 éves, de olyan életképtelen, hogy még egy kenyeret sem tud megkenni. Én addigra már egyetemista leszek, szóval én sem tudok otthon ülni vele. És anya dolga lesz, hogy amikor hazaesik este 10kor hulla fáradtan adjon még kaját a húgomnak. Így arra gondolt, hogy elvégezne egy dajka képző tanfolyamot, viszont az addigra már 2 éves lesz, nem úgy mint eddig, hogy pár hónap alatt elvégezhető volt. Így nem biztos, hogy bevállalná már, hogy elvégzi, de ha be is vállalná, miből élnénk meg addig? 2 évet kéne tanulnia, mellette dolgoznia, így szintén semmi ideje nem maradna a húgomra, meg magára sem. Én mindenképpen dolgozni fogok az egyetem mellett, de anya addig amíg kitanulná a szakmát, addig hol tudna dolgozni? Vendéglátóba semmiképp nem akar, mindenképp olyan munka kéne, amiben nem kéne napi 8 órát dolgoznia, nem venné el olyan sok idejét, és a fizetésből is eltudná tartani a húgomat, hogy ne haljon éhen. Persze én is adnék pénzt, de én inkább úgy támogatnám őket, hogy magamat rendezem, tehát magamnak veszek kaját, meg szükségleteket, hogy ne legyek plussz teher.
És szeretném, ha anya olyan munkába tudna dolgozni, amit szeret. Eddig nem tudta soha még, hogy mi akar lenni. Most rájött, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni, ezért gondolt az óvodai dajkaságra. És én annyira örülök, hogy végre rájött, hogy mit szeretne, eddig azt se tudta, hogy minek akarna tanulni, de most végre van valami konkrét amihez lenne kedve. Viszont félek, hogy elvenné a kedvét az, hogy 2 évig kéne tanulnia, és így inkább lemondana róla, és egy olyan szakmában helyezkedne el amit utál. Mert eddig én is azt hittem, hogy a dajka tanfolyam továbbra is pár hónap alatt elvégezhető lesz, de nemrég olvastam utána, hogy ugyanúgy a többi okj tanfolyammal együtt azt is meghosszabítják évekre. És ezt anya még nem tudja. Olyan jó, hogy vannak tervei, hogy majd elmegy, kitanulja azt, és akkor több szabadideje marad mellette, meg nem kéne reggeltől estig bent lennie.
Tudja, hogy rohadt nehéz lesz otthon megélnünk, de jó, hogy vannak konkrét elképzelései. Viszont, ha megtudja, hogy 2 évig kéne tanulnia, úgy elmenne a kedve, és maradna a keserűség meg a bizonytalanság, hogy most akkor így mi lesz, meg miben dolgozzon nyugdíjas koráig.
Szerintetek mihez kezdjünk otthon? Miből éljünk meg, és anya mit kezdjen az életével?
Olvasgattam kérdéseket külföldről hazaköltözésről, és ezzel a válasszal szerintem mindenki egyetérthet, meg az utolsó mondat nagyon jól leírja az itt válaszolók 99%-át:
,,Nem értem miért vagy kíváncsi mások véleményére. A kérdésedben bent van a válasz. Meguntad, nem vagy boldog költözz haza. Hidd el kevés pénzből boldogan sokkal jobb élni mint sok pénzből boldogtalanul. Nekem elég jó végzettségem és gyakorlatom van.egy nap alatt kapnák állást szinte bárhol,de én tized annyi pénzért inkább itthon dolgozok. Egyébként a skandináv és szigetországi időjárást én sem bírnám függetlenül attól hányszor mehetnék elnyaralni. Azért az időd nagy részét mégiscsak ott töltőd. Nézz meg más népeket milyen kevésből élnek és milyen boldogok, csak a magyar ilyen állandóan rinyáló mindennel elégedetlen fajta."
Itt vannak még más válaszok, olyanoktól akik külföldön éltek, és tervezték a hazaköltözést, amikben szintén van igazság:
,,Azt nem tudom, hogy neked megérné-e, de én azt fogom tenni. Jól keresünk, tulajdonképpen megvan mindenünk, de öregek vagyunk már hazát cserélni. Meg aztán hiába lenne itt kint minden oké, ha tele van műkajával az ország, és nem lehet normális, organikus ételhez jutni. A német zöldség-gyümölcs az itteni klíma miatt ízetlen, mindent külföldről hoznak, azok viszont mind olyan eljáráson mennek keresztül, ami hosszú távon nem szolgálja az ember egészségét. Fiatalon meg lehet ezzel alkudni, de ahogy öregszik az ember, egyre kevésbé. Arra jó volt ez a hat év, hogy bebizonyítsuk magunknak, 50 fölött is képesek vagyunk a 0-ról felépíteni egy új életet. Kalandnak is nagyszerű volt, hiszen az első 6 hétben pénz és nyelvtudás híján a kocsiban laktunk. (Akkor még Opel Atsránk volt.) Erdőn-mezőn szedtük az ehető leveleket, míg egy mindkettőnket érintő rosszullét el nem vette a kedvünket tőle. (Permeteztek.) Később egy hónapig egy motelben laktunk, aztán kétszobás gyönyörű lakást béreltünk, amit sikerült szépen berendezni. Eléldegélhetnénk itt életünk végéig, hisz Németország befogadott minket. Csak mi nem fogadtuk be az országot.
Vettünk egy házat Mo-on, szép nagy területtel, ott majd megtermelem a betevőnket öreg napjainkra. Henyélni amúgy sem szeretek, sokkal inkább kint dolgozgatni a sajátomban."
,,Szia, el sem tudom mondani hogy mennyire értek egyet. Szintén 18 éves fiú vagyok, de én angliában élek 9 éve, és most jött el az a pont amikor nagyon meg gondoltam hogy mit is keresek itt ? Nincsenek 'rendes' barátaim magyarországon, csak nagy szülők... de abszolút én is úgy lettem vele mint te ^^. Sokan itt sírnak hogy milyen rossz Magyarország és stb.... én nekik személyesen csak annyit mondanék hogy senki nem tart titeket vissza attól hogy el menjetek lehet hogy nem a leges legjobb ország ez tény, de nekem viszont a leg jobb. Ezzel monda szerintem nyugotan vágj neki és hajrá én is ezt csinálom pár honap múlva még ha a saját anyukám sem akar velem jönni. Azt hozzá teszem hogy beszélj a szülőkel, szerintem a munka a suli mellet is jó ötlet, mert így megtudsz majd magadnak venni amit szertnél, de nem lesz bűn érzeted ha például beszálsz a rezsibe... érted. További szép napot /estét. /priv"
83, én otthon nem rinyálok, Magyarországon nem vagyok elégedetlen, szóval nem tudom miről beszélsz. :D
82, hogy hogy bullshit, hogy nem tetszik a kultúra? Mégis mi jó van a brit kultúrában ami tetszene? Mert nekem semmi. A magayr kultúráért sem rajongok, de az a sajátom, a saját hazám kultúrája, így tiszteletben tartom, de ezt itt, na hagyjuk már. Nekem fontos, hogy ha külföldön élek, akkor tudjak azonosulni az itteni életmóddal, szokásokkal, emberekkel, de nem tudok. Angliában biztos nem, annyira távol áll tőlem minden ami angolszász, mint Makó Jeruzsálemtől. Amúgy ha megtanulok németül lehet, hogy kimegyek Ausztriába, az közel van Magyarországhoz, de akkor Magyarországon élnék, és úgy járnék át Ausztriába dolgozni. Így nem kéne lemondanom semmiről, szóval ez is egy megoldás, csak ahhoz meg kéne tanulnom németül. Ott egy mosogatással is jobban lehet keresni, mint otthon.
Már bocsi, de az előbb írtad, hogy képtelen lennél bemenni egy bankba és nyitni egy számlát, de te nagyon jól beszélsz angolul. Hogy is van ez? Zavaros, amit itt előadsz.
Senki sem mondta, hogy ne menj haza. Csak nem értem, hogy akarod ezt megvalósítani, ha apád zoknit venni sem enged el és nincs saját pénzetek. Ezt válaszold meg légy szíves.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!