Hogyan éljünk meg így Magyarországon?
Angliában élünk, apám után jöttünk ki pár éve, viszont egyáltalán nem szoktuk meg az évek alatt, a pénzen kívűl semmi nincs ami itt tartana, lelkileg megbetegít az, hogy távol vagyunk a barátainktól, családunktól. És még apámat is el kell viselnünk, aki egy borzasztó ember, nem bírunk vele együtt élni. Mindenben dirigál, nem lehet vele beszélni, hogy mi nem érezzük itt jól magunkat, mert elvárja, hogy ha neki bejött az itteni élet, akkor nekünk is jöjjön be, amint megemlítjük, hogy mennyire hazavágyunk már ordibál, szinte tilos beszélnünk a hazánkról, mert kiborul.
A lényeg, hogy mi 1 éven belül haza szeretnénk költözni. Viszont apám megmondta, hogy ha mi innen elmegyünk, akkor nem fog adni pénzügyi támogatást (ezzel próbál zsarolni, hogy maradjunk). Nekem mindenképpen dolgoznom kéne, és adnom a családi kasszába (3-an vagyunk: anya, húgom és én). Anyának csak vendéglátói végzettsége van, viszont abba nem akar visszamenni, már nem bírna annyit dolgozni, plussz így semmi szabadideje nem lenne, a húgom egyedül lenne egész nap, ő 12 éves, de olyan életképtelen, hogy még egy kenyeret sem tud megkenni. Én addigra már egyetemista leszek, szóval én sem tudok otthon ülni vele. És anya dolga lesz, hogy amikor hazaesik este 10kor hulla fáradtan adjon még kaját a húgomnak. Így arra gondolt, hogy elvégezne egy dajka képző tanfolyamot, viszont az addigra már 2 éves lesz, nem úgy mint eddig, hogy pár hónap alatt elvégezhető volt. Így nem biztos, hogy bevállalná már, hogy elvégzi, de ha be is vállalná, miből élnénk meg addig? 2 évet kéne tanulnia, mellette dolgoznia, így szintén semmi ideje nem maradna a húgomra, meg magára sem. Én mindenképpen dolgozni fogok az egyetem mellett, de anya addig amíg kitanulná a szakmát, addig hol tudna dolgozni? Vendéglátóba semmiképp nem akar, mindenképp olyan munka kéne, amiben nem kéne napi 8 órát dolgoznia, nem venné el olyan sok idejét, és a fizetésből is eltudná tartani a húgomat, hogy ne haljon éhen. Persze én is adnék pénzt, de én inkább úgy támogatnám őket, hogy magamat rendezem, tehát magamnak veszek kaját, meg szükségleteket, hogy ne legyek plussz teher.
És szeretném, ha anya olyan munkába tudna dolgozni, amit szeret. Eddig nem tudta soha még, hogy mi akar lenni. Most rájött, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni, ezért gondolt az óvodai dajkaságra. És én annyira örülök, hogy végre rájött, hogy mit szeretne, eddig azt se tudta, hogy minek akarna tanulni, de most végre van valami konkrét amihez lenne kedve. Viszont félek, hogy elvenné a kedvét az, hogy 2 évig kéne tanulnia, és így inkább lemondana róla, és egy olyan szakmában helyezkedne el amit utál. Mert eddig én is azt hittem, hogy a dajka tanfolyam továbbra is pár hónap alatt elvégezhető lesz, de nemrég olvastam utána, hogy ugyanúgy a többi okj tanfolyammal együtt azt is meghosszabítják évekre. És ezt anya még nem tudja. Olyan jó, hogy vannak tervei, hogy majd elmegy, kitanulja azt, és akkor több szabadideje marad mellette, meg nem kéne reggeltől estig bent lennie.
Tudja, hogy rohadt nehéz lesz otthon megélnünk, de jó, hogy vannak konkrét elképzelései. Viszont, ha megtudja, hogy 2 évig kéne tanulnia, úgy elmenne a kedve, és maradna a keserűség meg a bizonytalanság, hogy most akkor így mi lesz, meg miben dolgozzon nyugdíjas koráig.
Szerintetek mihez kezdjünk otthon? Miből éljünk meg, és anya mit kezdjen az életével?
Ne legyetek már retardáltak. Ott írta a link alatt, hogy "Tessék, itt van egy kérdésem régebbről. Annyi a bökkenő, hogy igazából nem húgom van, hanem öcsém, csak nem akartam, hogy bárki felismerjen, ezért ezt a kérdésemet..."
Látod, ebben az országban ilyen hülyék laknak. Ne akarj hazajönni kárpátpöcegödrébe.
Nem vagytok könnyű helyzetben. Leginkább édesanyád miatt.
Öcsédről nem írsz, hogy ő mit szólna hozzá. Esetletleg ő maradna?
Én tizenegynéhány évig éltem külföldön. Megismertem különféle kinti magyarok, magyar családok életét.
Volt aki be tudott illeszkedni, volt aki nem.
A többség csak a pénz miatt maradt -mint én is. Csak én kint is a szakterületemen dolgoztam. Mások szemét munkát is elvállaltak a többszörös pénzért.
Én meg tudtam teremteni a normális alapot az itthoni élethez. De ti hogy jönnétek haza a "semmivel". Ráadásul a jelenlegi helyzetben.
Nagyon sajnállak benneteket, főleg édesanyádat.
Hiába írtál le sokmindent, kevés az információ, hogy mi lenne, ha hazajönnétek.
Kedvesem,
Pontosan értem, hogy mi bajod van, csak azt nem tudom, hogy fogjátok elkezdeni ilyen körülmények között itthon az életet.
Írtam, hogy saját szakterületemen dolgoztam kint. (Két nyelvtudással + még néhány nyelven "nem lehet eladni".)
Ennek ellenére csak azért maradtam, hogy "foggal, körömmel" megteremtsem magamnak, s családomnak a megfelelő körülményeket itthon, s ahogy elértem célom, hazajöttem.
Persze ez mosogatással nem ment volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!