Mit csináljak, hogy a családom kicsit "haladjon a korral" és ne az ezeréves dolgaikra legyenek büszkék?

Pl. a nagyszüleim még mindig egy ezeréves Volvot használnak, konkrétan D-vel kezdődik a rendszáma. De a mai napig hallgatom, hogy az volt itt a városban az első Volvo és mekkora ritkaság volt... Ja, csak éppen azóta eltelt 30 év és ma már egy 4 keréken guruló roncs a kocsi.

Vagy a másik nagyszüleimnél egy szoba tele van a régi tv, rádió, meg DVD készülékekkel, mert nem dobják ki, "jó lesz az még" alapon. Van olyan régi tv is, aminek még fa borítása van, meg antennája.

Anyám dettó ugyanez. Vettem egy lakást, májusban költözöm. Mivel most épült, lehetőség sem volt arra, hogy bútorozottan vegyem át. De én ennek örülök is, mert 25 éves koromra lett egy elég kiforrott és határozott ízlésem, nem csak annyi, hogy "legyen hol aludni", aztán a stílusok keverednek összevissza. Lényeg a lényeg, hogy be kell rendeznem és szeretnék minőségibb, tartósabb bútorokat, dekorációkat venni, ez néha elég sok utánajárást igényel. Anyám meg folyton azzal jön, hogy ez felesleges, mert még otthon van a régi gyerekszobám egész bútorkollekciója, miért nem jó az... Az összematricázott szekrények, az ütött-kopott, gyerekméretű íróasztalom, meg a kifeküdt matracom nem is értem, miért nem kéne. Ő is megtart mindent, összevissza vannak a bútorok, a kanapénk 28 éves, már mindenhol ki van ülve, feküdve, kényelmetlen, esik szét, de nem dobja ki, mert hogy azt a dédszüleimtől kapta még az első lakásába... Akkor biztosan nagyon jó volt, de azóta elköltözött és jelenleg a családi házunkban nevetségesen mutat. De nem, ő azt nem dobja ki akkor sem.

Elhiszem, hogy az ember jobban ragaszkodik a dolgaihoz, ha ő maga dolgozik meg érte, vagy fontos embertől van. De ezek már lassan beteges dolgok, konkrétan olyasmihez ragaszkodnak, amik csak a pénzt viszik, vagy a helyet foglalják és lehetne helyettük sokkal jobb, kényelmesebb is.