Miért jobb a testvérem nálam mindenben?

Ne haragudj meg de a szüleid egy tapló disznók. Ezt mindig is utáltam nálunk is. Mert az öcsémnek micsoda érzéke van a gitárhoz, meg milyen hamar tanulja a nyelvet, e cetera...

Én 3 évig zongoráztam, aztán abba hagytam pont azért mert öcsémet ajnározták micsoda tehetség a gitárban. Mikor megkérdezték miért hagytam abba, mondtam " elég egy Strauss-t kinevelni a családba " Felvettek a Képzőművészetire Grafika szakra. Az se hozott "elismerést". Ezen felül én is imádom öcsémet, de rá ébresztett arra, hogy saját magamnak kell megfelelni, nem a szüleimnek vagy másnak. Az idő múltával ki is jött a nevelési ellentét kettőnk között. Munkában is "maximalista" lettem mindenért amit szereztem megszenvedtem, nem élek nagyvilági életet. Öcsém meg pont az ellentétem, nagyon nehezen bírja a kritikát a munkahelyén. Ne bír spórolni. Itt a Szülők hibáztak, s nálatok is ez lesz.

Jó kevés az önbizalmad,azt kéne növelni. Húsz évesen félre kéne tenni a megfelelési kényszert.

Ki nem sz@rja le hogy mit mondanak vagy mit gondolnak a rokonok? Szüleimnek mag azt mondanám hogy "gratulálok a nevelésemhez!" Bár én a végletek embere vagyok , de gyorsba rövidre zárnám a rokonokat és a szülőket is. Ráadásul egyetemre jársz,nem pedig Olaszországban szétrakott lábbakkal hajtod a zsetont mint sok hasonló korú lány.

Nekem a kresz harmadikra , a rutin elsőre , a forgalmi negyedikre sikerült. Grat a jogsihoz!

És ha a családodban nem kapsz pozitív visszajelzést akkor keress máshol. A negatívot engedd el a pozitívat raktározd!

A testvérféletékenység mindig a szülőben gyökerezik. Azzal, hogy a buta szüleid "bezzegelnek" a testvéreid kapcsán, téged pedig mindig ignorálnak, ha dícséretről van szó; nem elég, hogy szítják a feszültséget köztetek, de benned egy csomó fájdalmat generálnak, a testvéreidben szintén, hiszen ők maguk is érzik, hogy neked fáj a jogtalan mellőzés, ők pedig talán meg sem érdelmik azt a dícséretet, amit kapnak.

Elég szomorú, hogy ez így alakult, és nyílván nem vígasztal a tudat, hogy minderről a te szüleid tehetnek. Akkor is ők tehetnek arról, ha a történetesen olyan a genetikai leosztás, hogy valóban sokkal tehetségesebb az egyik gyerek, mint a másik. Egy jó szülő elfogadja a gyerekét olyannak, amilyen, igyekszik meglátni benne annak minden jó oldalát és azt dícséri, erősíteni. Ismered a Forrest Gump-ot? A mama kiváló szellemi adottságokkal íbró, okos nő volt, a fia viszont 75-ös IQ-val bíró nem túl okos ember. Mégis: mivé lett az a gyerek egy elfogadó, segítő, támaszt adó édesanya mellett (apa nélkül is!)! - és mivé lesz a nálánál jóval tehetségesebb gyerek, akit a szülei ütnek-végnak, taposnak, mert valójában nem akarják, hogy jobb legyen náluk.

Az Isten a tudója, hogy kit látnak rajtad és helyetted a szüleid és miféle és hanyadik generációs testvérgyűlöletet vernek le rajtatok, de biztos: bármilyen szépen is rajzoljon az egyik testvéred, bármilyen szuper legyen a másik is, nem vagy rosszabb náluknál, hanem MÁS. Egy másik ember.

Javaslom, hogy a tanulmányaid befejezése érdekében (illetve esetlegesen szakváltás miatt, mert nem ártana az sem, ha annyira gyűlölöd a sulit) keress meg egy pszichológus szakembert. Ha a szüleid meghalnak, márpedig a természet törvényei szerint elvileg hamarabb meghalnak, mint te és a testvéreid, akkor csakis a testvéreidre számthatsz. A jó testvérkapcsolat nagyon nagy kincs, mert egy életen át elkísérheti az embert. Ha viszont ezt sikeresen szétverik a szüleid, akkor nem csak a tesvéreidet gyűlölöd meg (ok nélkül), és maradsz magadra, de még a sulit és a jövődet is elcseszed. Azt pedig nagy kár volna. Csakis egy jó diploma vagy jó szakképzettség ad szabadságot és menekülést a rossz családi kötelékekből.

Ha pedig utáod a sulit, akkor hagyd ott, addig, amíg nem késő, és menj olyan szakra, amit szeretsz, és amiben a lehető legjobbat tudod magadból kihozni. Különben utálni fogod a munkádat, depresziós leszel és rosszkedvű, és mindig az lesz benned, hogy a tesó a jobb...pedig ez nem igaz! Nem jobb, csak más.

Szia!

szia, remélem azóta már rendbe jöttek a dolgok a családon belül, de a leginkább befolyásoló tényező ebben szerintem az, hogy Te hogyan viszonyulsz saját magadhoz, hogyan látod magad. Nekem is voltak és még a mai napig fennállnak kisebb mértékben ilyen elégedetlenségek a külsőmmel kapcsolatban, serdülőkorban brutális pattanásos bőr.. extrém ektomorf alkat.. én a súlyzós edzésben találtam meg az igazi énem, kipróbáltam rengeteg sportágat, de valahogy ez tetszett meg leginkább, na és ez legalább látszik is :)

Bízom benne, hogy mára már te is találtál valami neked valót és a diplomát is megszerezted!:) pacsi!:)