Ha eljön az idő, meg kellene szakítanom minden kapcsolatot a családommal?

Nagykorú vagyok, de a tanulmányaim miatt még a szüleimmel lakok. Sajnos sohasem voltunk egy tökéletes család és ez idővel csak egyre rosszabb lett.

Anyukám beteg, depressziós, nem érdekli senki és semmi. Nem tudok vele beszélni sem, mert nem válaszol, rám sem néz.

Apukám egoista, nárcisztikus, folyamatosan veszekszik, ordibál és élvezi is. Szerinte megérdemelném, hogy utcára kerüljek, hogy saját magamat kelljen eltartanom, mert szerinte nem vagyok elég hálás és jobban kéne őt szeretnem. Sohasem elég jó neki amit csinálok, állandóan kritizál, szavakkal bánt, veréssel fenyeget. A személyiségemmel is baja van, pedig én nem tartom magam rossz embernek és mások sem.

Van egy öcsém is, még csak 15 éves. Lehet, hogy ez változni fog, mert most ebben a korban van, de nagyon bunkó, anyáékkal és velem is úgy beszél, mint a kutyával. Ráadásul mégcsak nem is jó tanuló. Ennek ellenére ő apuci kicsi fia, az örökös, aki majd továbbviszi a családnevet, mindent. Sokszor a semmiért adnak neki pénzt anyáék, nem költ semmire, megvesznek neki mindent. Nekem nem adnak, vagy csak nagyon ritkán és nagyon sok mindent magamnak veszek. Mert ugyebár a házimunka nem munka, pedig a nagy részét én végzem. Ebben a legrosszabb, hogy az öcsémnek 15 évesen több pénze van, mint sok ember több havi fizetése. Oké, tegyen félre, de szerintem nagyon felelőtlen dolog.

A 78 éves demenciás és egyéb mentális betegségekkel küzdő (volt szakembernél, van róla papír) nagymamám is velünk él. Amikor 16 éves voltam, többször megütött és még akart fojtni. Majd' kicsattan az egészségtől, úgyhogy még egy ideig sajnos velünk marad. Rendszeresen fenyegetőzik és kötekedik. Róla ennyi bőven elég.

Az utolsó dolog a szexualitásom, amiről ugyan a családom nem tud, de nem fogadják el. Anya évekkel ezelőtt megtiltotta, hogy nővel legyek, pedig akkor még eszembe sem jutott volna. De most barátnőm van, nem is akármilyen. Fogadni mernék, ha férfi lenne, a szüleim már esküvőt és unokákat akarnának 🤡 napi szinten mennek a homofób megjegyzések, amik persze akaratlanul, de rám is irányulnak.

Ezek alapján jobb lenne, ha minden kapcsolatot megszakítanék a családommal amint lehet? Nagyon régóta gondolkozom rajta. Bánt, mert mégis a családomról van szó és valami még tartja bennem a reményt, hogy változhatnak (a mama kivételével). Napi szinten vannak veszekedések.