Miért van az, hogy semelyik családtagom nem bírja felfogni, ha azt mondom, hogy nem akarok az adott témáról beszélni?

Évekig azt hittem, hogy leesik nekik, ha passzívan nem beszélek arról az éppen adott dolgokról, ha kérdeznek, akkor válaszolok, de a lehető legrövidebb úton.

De soha nem esett le nekik, így mostanában inkább kimondom, hogy hagyjuk a témát. Anyám megsértődik rajta, de folytatja, nagynéném úgy tesz, mintha meg se hallotta volna, sőt jobban rááll a témára, beszélgetés közben rákeres a neten, mutogat képeket, hogy arra gondolok-e. Ilyen szempontból nagymamám a legszerencsésebb, vele csak olyan témákat próbálok félbe szakítani, amitől rosszul vagyok, de ő letudja annyival, hogy "dehogy vagy te rosszul" aztán csodálkozik, hogy falfehéren ülök, de legalább leáll a témáról. A többi rokon még csak jellemzően azt csinálja, mint nagynéném.

Komolyan, miért ignorálják, ha én nem akarok beszélni egy adott témáról?