A családom odavan az öcsém barátnőjéért, én ki nem állhatom? Mit csináljak, ha teljesen belopta magát a szívükbe és ő a "sztár"?

Kérdező, ne hallgass rájuk, ők biztosan mindenkit kedvelnek, és soha senkivel nem volt még problémájuk.

Az nem hiba, ha valakiből szimplán eleged lesz az évek alatt, nem volt szimpatikus neked a legelejétől DE még mindig el kell viselned, egy légtérben kel vele lenned. A kedves előzők biztos örülnének ennek.

Azt tanácsolom, ne foglalkozz vele, hagyd figyelmen kívül, ha be akar nyalni, nyaljon be. Ne engedd, hogy felidegesítsen, ne vegyél róla tudomást, hogy ott van. Ha nem kell, akkor hozzá se szólj. Kitartást!

Én is viszonylag gyakran vagyok féltékeny, mert eléggé elcseszett az életem. De igyekszem leküzdeni.

A legjobb barátaim között vannak, akik okosabbak, szerencsésebbek, pénzesebbek, erősebbek, nyugodtabbak, bátrabbak nálam, és még sorolhatnám. De inkább igyekszem tanulni tőlük és főleg jóban lenni velük. Számíthatunk egymásra barátként, de én kapom tőlük a többet jelenleg.

Ha bántani nem bánt egészen-egészen egyértelműen, hanem barátkozni próbál veled, akkor próbálj kibékülni vele (elsősorban a saját érzéseiddel). Nem kell neked is csodálnod őt. Inkább éld a saját életed, és ne azzal foglalkozz, hogy másnak mi hogyan sikerült! Majd lesz szerencséd neked! :)

Lehet, hogy már eddig is volt, csak észre sem vetted. Nagyjából erről szól ez az angol videó is: [link]

Egyébként karizma pedig tanulható. Arról is sok videó van fent youtube-on, keresgélj! :)

Illetve ajánlom Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus Bátran élni és Ki vagy te? c. köteteit. Ezekből sokat lehet tanulni arról, hogyan érdemes magunkhoz és másokhoz viszonyulni.

Hm, azért ez nem biztos, hogy ennyire egyszerű, még ha itt mindenre standard válasz is a „biztos irigy vagy”. Eszembe jutott róla egy ismerősöm, aki kimondottan ez a „fake cutie” jellegű csaj volt, látszólag tökéletes, nagyon sokan imádták, és ha valaki átlátott rajta, annak nem hittek. Viszont őt a durva gyerekkori családi háttere késztette arra, hogy mindenkivel ilyen édelgő legyen, extrém érzelmi elhanyagoltságban nőtt fel és nagyon ki volt éhezve arra, hogy mindenki szeresse. (Emiatt én nem is bántottam soha, pedig valamilyen szinten irritáló volt.) Szerintem ha felvállalta volna az emberibb oldalát is, az még szimpatikusabbá tette volna, mint az eltúlzott tökéletesség.

Nem tudom, a kérdező ismerőse is ilyen-e, csak sokat jár mostanában a fejemben ez a csaj és eszembe jutott.

Szóval hamar elege lett az embernek belőle, hogy ő mindig az, akire mások hasonlítani akarnak.

Aha, most akkor elegük lett belőle vagy hasonlítani akartak rá? :D