Miért nem kellek senkinek?

Esetleg hallgasd ezt az embert, nekem segített:

https://www.youtube.com/c/Moojimagyar/videos

Mindenki alkalmas valamire és minden hozzáállás kérdése.

Nick Vujicic-nek se keze se lába és boldogan él.

Változtass magadon, gondolkozz magadon, amíg élsz megváltoztathatod az életed.

#15

Kérlek szépen maradj csendben. Köszi~

Kedves kérdező. Írtam.

Annyiban igaza van az illetőnek hogy neked is kell tenni valamit 🙂

#2-es vagyok

Pedig az lenne a legjobb, ha együtt lennél a pároddal!

Kezd azzal, hogy összekötöd a kellemest, a hasznossal és kezdj el angolt tanulni! Ez egy jó elfoglaltság!

De ha semmiképp nem akarsz utána menni, akkor is minél előbb el kéne helyezkedned valahová! És minél több idődet lekötni!

Sportolj! Én majdnem minden este elmegyek gyalogolni 6-8kilométert.

Testileg és lelkileg is kicserélődök utána. És ingyen van, nem kell hozzá se pénz, se ügyesség.

végez el okj-at én a harmadik után találtam rá az állásra amit szeretek és közfoglalkoztatottként (sokat dolgoztam mindezért, bár lenézték a munkám de nekem tetszett és ez a lényeg) addig fogadj el bármilyen állást amíg keresed az igazit (ne válogass menj raktárosnak bármi).

Másodszor ha nem is csinálod jól keress hobbit, mert akkor találsz hasonló érdeklődésű barátokat, mert az eddigiek nem tűnnek barátoknak. Ha nem jársz ki nem is lesznek barátaid. Próbálj ki mindent előbb-utóbb rátalálsz a hobbidra.

Addig rinyálás lesz ez amíg nem teszel érte, de ha mindent megteszel az egyedüllét ellen akkor már nem számít rinyálásnak.

Elhiszem, hogy el vagy keseredve, de ez a depresszív állapot nem vezet sehova sem.

Sajnos az ember úgy van programozva, hogy társaságot keressen magának, és ha ez nincs, akkor - visszajelzés híján - értéktelennek fogja magát érezni.

Azt gondolom, itt az ideje, hogy felállj, megrázd magad, és lezárd azokat a szálakat, amik nem vezetnek sehova.

Ha úgy érzed, a családodra nem számíthatsz, akkor itt az ideje, hogy jól beolvass nekik, és többet ne keresd őket.

A másik megoldás, hogy elfogadod őket így, ahogy vannak, részvéttel fordulsz feléjük, amiért benne ragadtak a saját kicsinyes mocsarukban, megbocsátasz nekik, és elviseled őket, de mivel az én családom is hasonló a tiedhez, és nekem sosem ment a megbocsátás, ezt nem tudom igaz szívvel javasolni neked sem.

Úgy érzem, a párkapcsolatod is diszfunkcionális, úgyhogy nem éri meg a befektetett energiát az sem, hogy fenntartsd.

Vagy megbeszélitek, mi a probléma, és megpróbáltok javítani rajta, vagy szakítotok, de ez a felemás állapot amolyan látszat-dolog, nem hiszem, hogy szükséged van rá.

A munkakeresést viszont ne add fel. Keress ismerősöket, rakd ki akár minden nap a Facebookra, hogy miféle dolgokhoz értesz, és kérd a barátaidat, hogy osszák meg, így a legegyszerűbb munkához jutni. Nem tudom, milyen irányú szakképzettséged van, de kezdetnek talán menj végig az összes multin és plázán, és adj be életrajzokat minden üzletbe. Azt vissza nem szokták utasítani, és ki tudja, valahol csak ráharapnak.

A legfontosabb azonban az, hogy próbáld meg kicsit összeszedni magadat.

Én nagyon rég egyedül vagyok, tökegyedül, és az segített, amikor tudatosítottam magamban, hogy ez nem fog változni, felelősséget kell vállalnom magamért, és nem mástól várni, hogy pátyolgasson. Ha én nem mászkálok munka után, senki nem fog felajánlani semmit. Ha én nem dolgozom, senki nem fog eltartani. Ha én nem nyomatom magamnak, hogy értékes vagyok és igenis jóra fordulnak a dolgok, SENKI NEM TESZI EZT MEG NEKEM.

Ha lezárod a sehova sem vezető utakat, és szétnézel új utakat keresve, meg fogod találni, csak ne hagyd, hogy a felesleges dolgok leszívják az energiádat, amit magadra is használhatnál.

Sok sikert neked :)