Mélyszegénységből lehetséges kitörni?

Szerintem erre akkor van a legnagyobb lehetőség, ha az iskolában szerencsés esetben talál egy támogató osztályt, illetve tanárokat. Bár mi nem tartoztunk a mélyszegénységhez, anyám folyton tartozott mindenhova és mindig jöttek volna foglalni. Egy ideig azért dolgoztam, hogy a lejárt tartozásai ki legyenek egyenlítve. Amikor azonban nem volt haszna a dolognak, mert csak toltam bele a diákmunkás keresetem és semmi látszatja nem volt, hogy jönnénk ki a gödörből (ugyanis a felszabadult összeget elszórta másra), nem támogattam tovább. Helyette azon voltam, hogy megmutassam mindenkinek, hogy különb vagyok nála. Mondjuk nekem szerencsém volt, mivel az osztályom elfogadó volt és divat volt tanulni, illetve egyetemre menni. 38 főből talán 1-2 nem ment tudatosan. Többeket - velem egyetemben - nívós helyre vettek fel. Ha az osztályom nem húzott volna magával ilyen téren, szerintem fele ennyit nem értem volna el.

Nem azt mondom, hogy egyetemen lenni akkora siker, vagy bármi, de egy ilyen helyzetből eljutni idáig, igenis jóval több energiát, szorgalmat igényel, mint rendezett háttérrel.

Értem, nem tudja mi a szociális munkás, ezért nem tudja őt megkeresni.

Mondd meg akkor te: mit lehet tenni.

Van olyan alapítvány is, amely mélyszegénységben élő gyerekeknek tart fenn iskolát, oktatják őket. Azok a mélyszegénységben élő gyerekek is megtalálták az oktatási intézményt.

Várom akkor a javaslatodat, hogy oldanád meg a helyzetet, mert ha azt írod: "nem lehet semmit tenni" az azt jelenti: "nem tudok semmit tenni, de ha bárki bármit javasol azt leszólom".

Szóval várom akkor: szerinted mit lehetne tenni.

Ismerek, többet is. Nyilván sokkal nehezebb, mint annak, aki jobb, jó körülmények között nő fel. De nem lehetetlen, hiszen többen is megcsinálták már.

Ha valaki eldönti magában, akkor sikerülhet. Ami gond szokott lenni, hogy aki ilyen közegben nő fel, az sokszor saját maga sem akarja.

27: Ez nem igaz! Nekem is van egyetemi docens kollégám, aki ilyen körülmények között indult el. A szülei nem tudták támogatni, nem voltak olvasó emberek sem.

Nyilván nem gyakori, de nem mondjuk már, hogy nem lehet kitörni.

A mi családunkban is én vagyok az egyetlen, akinek diplomája, sőt, akinek érettségije lett. Aktívan engem sem támogattam, mivel nem is értették, hogy mit tanulok, anyagilag sem tudtak támogatni. De örültek neki, hogy én ilyen tanulós, olvasós vagyok.

Igen. Nekem sikerült. Pedig 17 évesen, terhesen egy fűtés nélküli szobában próbáltam túlélni étel nélkül.

A megoldás pofon egyszerű: dolgozni kell és ha tudod, akkor fejleszteni magad.