Aki elvált, de nem tudtatok szétköltözni, mesélnétek, hogy éltek?

Igaz, hogy nem idilli a helyzet,de ne keseredj el.

Még érzelem mentesen is tudjátok kultúrákban kezelni a helyzetet, addig nincs nagy baj.

Mind hármatok érdeke, mivel egy fedél alatt laktok, hogy amennyire lehet,nyugodtak maradjatok.

Én átgondolják a nagyobb szoba átrendezését,akár egy ideiglenes térelválasztó vagy paraván,bár mi.

Igaz kicsi lenne,de kevésbé zavarnátok egymást a pároddal.

Mindenképp közösen beszélnének át kinek mi az ötlete.

A gyerekkel mindketten legyetek figyelmesek,ne szidjátok egymást.Akkor neki is könnyebb.

#13: Hidd el, éltem "csöndben", akkor már inkább a heti egy félórás kiabálás. A kriptacsönd eléggé gyilkos. Ha már egy szülő otthon volt, akkor én (és öcsém) mentünk szobáinkba. Ha a másik szülő is, akkor mindenki a sajátjába. Mozgás alig.

#17 (Kérdező): A helyzet nem ennyire sz@r. Ha nem kriptacsönd van, és nem kerülgetitek egymást némán, hanem:

1. elvagytok hidegülve, és nem esztek egy asztalnál, de akár el is mosogattok a másik után, ha annak sietős dolga van, és hol te egy pasival annál kummantasz, hol a férjed egy nővel annál, és hagyjátok egymást élni, és nincs és nem is mutattok totális közönyt a másik iránt,

2. és a gyerek mindkettőtökhöz akármikor oda tud (és akar) menni, stb.,

akkor a gyereket ez nem teszi tönkre. De ettől függetlenül a gyerek kajája, ruhája után következő prioritás kell legyen a különköltözés. Meglátod, mennyivel felszabadultabb lesz mindenki (te, a gyerek, a férjed). Ez megfizethetetlen.

26 nem írja hol van a lakas de egy két szobás Panel árából nem jön ki kettő a garzon mert a garzon nem sokkal olcsóbb. Mindenkinek olyan egyértelmű hogy valaki jómódú és egyedüli fizura be tud valllani lakáshitelt közel 50 évesen? Hiszen 25 éve házasok akikről van szó.

Inkább próbáljátok a közösből kihozni a legjobb megoldást

27-es, oké, hát hitel nélkül nem menne.

De az mennyivel jobb, hogy az egyik héderez a lakásban (kvázi bitorolja a másik részét is), miközben a másik fél méltatlan élethelyzetbe kerül mondjuk albérlet fizetéssel)?

A kérdést amúgy nem neked tettem fel, csak ugye itt többen írják, hogy bármi áron fogni a gyereket és elköltözni albérletbe.

Én már 23 voltam, mikor a szüleim elváltak, de gyakorlatilag úgy nőttem fel, hogy szinte csak egymás mellett éltek. Semmilyen érzelem nem volt, ők nem kiabáltak egymással. Nem is beszéltek. Közös program nulla. Legalább hétvégén együtt ebédelt a család, akkor volt némi kommunikáció.

30 vagyok, és küszködök azzal, hogy kimutassam az érzéseim a páromnak. Nekem az volt a "normális", hogy a szüleim egymáshoz se értek. Azt vettem észre, hogy ha nem figyelek oda, akkor hajlamos vagyok én is így élni, pedig igényelném, és szeretném is, hogy többet érjünk egymáshoz a párommal. Annyiból jó, hogy legalább felismertem, és próbálok ezen változtatni, de nem hinném, hogy mindenki tudatában van az ilyen jellegű problémáknak.

Szóval ez bizony érzelmi sérülést okozhat a gyerekben, ha így nő fel.