Aki elvált, de nem tudtatok szétköltözni, mesélnétek, hogy éltek?
Van egy 10 éves közös gyermekünk is, nagyon aggódok érte, mert se így, se úgy nem látom, hogy nyugalomba lennénk.
Nincs bántalmazás, vagy ilyesmi, de gyilkos a csend köztünk már.
Viszont a lakás közös, és egyikünk se tudna boldogulni a fél lakás árából.
Nincs hova költözni..
Gondoltam egy válási papír, kicsit tisztába tenné a dolgokat, és a gyereknek is elmondhatnánk. Mert egyenlőre próbáljuk játszani a semmi gond szinjátékot. Termeszetesen nulla sikerrel, de nem látom a megoldást sajnos...
Köszönöm
Miért akartok válni? Más partnerre vágytok? Vagy egymást nem bírjátok elviselni? Mert utóbbi esetben semmi nem változna: ugyanúgy együtt élnétek, ugyanúgy rosszul viselnétek egymást.
Van egy formabontó és a gyk-n lenézett lehetőség is: rendezni a problémákat. Legalább megpróbálni rendezni. Mediátor, házasságterapeuta bevonásával. Az itteni válaszolók erre persze ugrani fognak, nehogy már kiderüljön, hogy még működni is tudna ez a házasság, mikor a megoldás kizárólag mindenre csak a válás, az elköltözés, a kapcsolat megszakítása lehet (akár házasságról, akár szülő-gyerek vagy bármilyen rokonnal való konfliktusról van szó).
Aki tényleg szereti a gyerekét, nemcsak papol róla, annak illene megpróbálnia ezt.
A legjobb úton haladtok, hogy érzéketlen, az érzelmeket kezelni nem tudó legyen felnőttként a gyerek. Nem lát a szülők közt gyengédséget stb., érdemi kommunikációt, közös vacsorát (mint annó én), így nem lesz miből építkeznie. A szüleim közt 14 éves koromban állt be a gyilkos csend. 19 éves koromban váltak. Már egyre kevésbé, de máig nyögöm.
Fizesd ki vagy fizessennki vagy tudd be gyerektartás helyett, de neked vagy a férjednek menni kell.
Szét KELL költözni, így nem lehet gyereket se nevelni, se rendesen élni.
Én is ki tudtam venni egy lakást, mindenki meg tudja oldani.
Kettőtöknek kell keresni a közös megoldást.
Ha egymást már nem is,de a gyereket gondolom mindketten szeretitek.
Próbáljátok a gyereket figyelembe véve megbeszélni, hogy mik a lehetőségek.
A lakás mindkettőtök tulajdona.
Egyik féltől sem elvárható, hogy a saját lakhatása vagy a gyereké,veszélybe kerüljön.
Ha tudtok harag és indulat nélkül egy fedél alatt élni, az adott helyzetben ez a legjobb.
Köszönöm mindenki válaszát, véleményét..
25 éve vagyunk együtt, már 2x voltunk parterápián..akkor segitett is, de szrtem ennek már annyi.
Nem tudunk albit fizetni, és annyira nem utáljuk egymást, hogy bármelyikünket nyomorba döntsük...
Sajnos 2 szobás panel..
Tudom, hogy nem lehet így.. ezért is agyalok, agyalunk mit csináljunk..
Köszönöm mindenkinek
12 voltam amikor a szüleim elváltak és ők is még 5 évig együtt éltek mert nem tudtuk eladni a házat és egyikük sem tudta kifizetni a másiknak a felét hogy végre elköltözzön. Nagyon rossz volt, ritkán veszekedtek de érződött rajtuk hogy már nagyon nem szeretnék ezt. És én sem szerettem, annyira vártam hogy végre különköltözzenek. Anyám ment pasizni minden héten, pár napot töltött csak velünk, lehet hogy nem mindig pasizni ment, de én ezt nem tudom. Nekem csak azt mondta hogy azért megy el mert már nem bír az apámmal egy légtérben tartózkodni. De én is abban a légtérben voltam.
Szerintem előbb utóbb valamelyikőtök el fog járkálni otthonról mert már nem bírja a helyzetet. Vagy ha egyikötök sem hagyná ott a gyereket akkor veszekedések lesznek, vagy csak szimplán feszültség.
Nagyon rossz, senkinek sem ajánlom ezt a helyzetet. Minél előbb költözzetek külön. Téged is megnyomorít, de a gyereknek a legrosszabb. Ne hagyd hogy a váláson kívül mást is el kelljen viselnie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!