Sértéseket, csúnya szavakat gyermekemre es magamra páromtol el lehet felejteni?

Tuti nem tűrném el, hogy sértegessék a gyerekemet. Hagyd ott a francba

Szintén kétgyerkes, volt egyedülálló anyaként( 7 éve már nem, de nem véletlen hogy hosszú évekig nem engedtem senkit az életünkbe) sosem fogom megérteni, hogy egyes nőknek hogy a búbánatos jóistenbe lehet olyan fontos egy kóbor fa*z (már elnézést a kifejezésért), hogy tőlük ilyen viselkedést eltűrjenek? Miért nem a gyerek az első? A vér szeinti apjuktól sem fogadnám és tűrném el azt, hogy fikázza, verbálisan bántalmazza őket, egy kvázi vadidegentől pedig, -akit én választottam és a gyerekeim csak a döntésem következményeit kénytelenek elviselni- egyetlen mondat erejéig viselném el. Nem vagyok vérmami, de ne gyalázza a gyerekeim senkifia, nopláne az, aki egy háztartásban él velem. Minden jogos sérelmet meg lehet beszéni, a kölkök sincsenek cukorból, ha a viselkedésükkel vagy bármi egyébbel gondot okoznak, konfliktust, azt meg lehet beszélni és meg is kell. No de hogy valaki leférgezze őket (azt aki ott sem él, semmit sem ártott soha neki?) azt a másodperc törtrészéig sem nézném el és abban a percben lenne kívül tágasabb. Hogy ezt te elnézted, az téged minősít már megbocsáss és az, hogy még mindig ezzel az undormánnyal élsz, akár beteg, akár nem, a te szégyened és borzasztóan sajnálom a gyerkeidet, pláne a kisebbet, aki még mindig ebben a mérgező környzeteben él. Normális emberrel, anyával, az ilyesmit háromszor lehet megtenni: először, utóljára és soha többet (ami gyengébbek kedvéért voltaképpen ugye egyetlen alkalom)!

..."Aztán lett egy komoly betegsége sajnos". Sajnos? Ha én nő lennék és gyerekeimre ilyeneket mondana a "párom", hogy mocsok, féreg, meg mit tudom én, mosolyogva nézném végig a haláltusáját, nem hogy "sajnos".

Az egykori gyerek szemszögéből írok. Engem apám sértegetett egész gyerekkoromban, és tenné még most is, ha hagynám (pedig ő nem is nevelőapám). Anyám hagyta, sose tett semmit. Hadd ne írjam le, mit érzek anyámmal kapcsolatban, pedig 30 felett vagyok már.

Én biztos nem ápolgatnék egy ilyen fact,de te tudod.

A gyerekeid biztosan nem fogják elfelejteni!

Úgy örülök, hogy ha már a kérdező egy b@romarc, legalább a kommentelők ennyire normálisak!