Mit tehetnék hogy babám tudja mi az a nagyszülő, de mivel olyanok amilyenek, inkább nem tartjuk velük a kapcsolatot?

A cím-kérdésre: elmagyarázhatod neki, ha majd megérti (2 éves kora körül), hogy a nagyszülő mi. Az anyuka/apuka szülője, akinél anya/apa felnőtt. Szerintem ennyi a nagyszülő. Ja, hogy emellett az a kép él bennünk, hogy ilyennek... és ilyennek... és ilyennek... kéne lenni? Az egy kép bennünk, a mi agyunkban, de a nagyszülő vagy olyan, vagy nem, mert az az ő élete, az ő döntése!!

Úgy tűnik, mintha ez csak egy mellékes kérdés lenne, nem pont erre vártad volna a választ, mert a fő gondod a családod hozzáállásával van.

Úgy látszik, sokunkat foglalkoztatnak kisebb vagy nagyobb mértékben hasonló dolgok. Ezt meg kéne érteni: mi nem változtathatunk a másik döntésén, ha ő nem úgy akarja, ha ő nem olyan, amilyennek szeretnénk. Nincs más lehetőség: hiába akarod, hogy ilyen... olyan... és olyan legyen, ha ő nem ezt csinálja, mert nem így éli meg, ahogy Te, és nem tudod meggyőzni, ha ő ezt nem akarja! Ha nincs más lehetőség, akkor hiába erőlködsz, ettől sajnos nem változik semmi, akkor keress más utat!

Na nézzük csak, akkor mi más megoldás van? Az elfogadás, elfogadom, hogy ő... és ő... és ő... ők mind pont ilyenek, amilyenek. Ha elfogadom, akkor amiben muszáj, abban alkalmazkodom hozzájuk. A tőlem telhető legjobbat teszem.

(Nekem a spirituális dolgok segítettek, segítenek iyesmikben, pl. ezen az oldalon vannak rövid videok:

[link]

Azt nem tudom, hogy egy 10 hós mellett mikor van időd ilyenekre, és ha a téma ráadásul eddig nem érdekelt, akkor még elvontnak is tűnhet elsőre, de ezt az egy kiutat ismerem.)

Remélem, segítettem, és még írok hamarosan pár sort.

Szia

Tudjuk, hogy mindennek két oldala van de szerintem akkor is elviselhetetlen emberek lehetnek a családtagjaid és neked van igazad.

Örülj, hogy megszabadultál tőlük és kezdj új életet.

Most hol is laktok, biztos az a hely?

Szerintem maradj a pároddal és a picivel, mindegy milyen pici a lakás, de legalább nyugalom van. Ne költözködjetek állandóan, a gyereknek egy igazi otthonra van szüksége. Lehet az egy kis ház is, ha szeretet lengi be. :)

Vannak akiknek nem élnek a nagyszüleik sőt nem is ismerték őket. Ez nem okoz nagy törést a gyerekben, ha ti eleget foglalkoztok vele nem lesz hiányérzete.

Szerintem elég ha néha elmentek ünnepekkor és találkoztok. Ha pedig nem jól alakul akkor ne erőltesd inkább.

Igazából szerintem még picit ráérsz a dologgal, bár nem árt minél előbb "összeszoktatni" a picit a nagyszülőkkel.

De véleményem szerint ráér később, amikor már nagyobb lesz. Hátha addig rendeződnek is a dolgok és megváltozik a nagyszülők hozzáállása.

Hidd el, ha pároddal, új családoddal új életet kezdtek a többiek rá fognak jönni mit vesztettek és hiányolnak majd titeket.

Ilyen családdal nem nagyon tudsz mit tenni, ha ők nem hajlandóak engedni semennyit sem. Ráadásul ahogy bánnak veled, veletek abban semmi köszönet nincs.

Vegyél erőt magadon és lépj ki ebből az egész helyzetből és éljétek a saját életeteket.

Tudom nehéz ezt hallani, de nem törődnek veletek és komolyan nem is számíthatsz egyikőjükre sem.- mondom ezt a tőled hallottak alapján.

A lényeget már leírtam, a többit kezdjük az elején.

Egy ismert példával: ha egy pohár félig van vízzel, akkor Te hogy látod, félig tele van vagy félig üres? Mert mindkettő ugyanaz a pohár, csak más megközelítésből. Ez a látásmód többször is felfedhető az írásodban, és gyakran csak azért hiszed olyan nyomorúságosnak a sorsodat, mert a "félig üres poharat" látod benne, és nem "a félig tele" megközelítésből nézed.

Javasolnám, ha ilyesmi történik, amiket írtál, a részletekbe elveszés helyett mindig a megoldást keresd! Tedd fel magadban a kérdést: mi a legjobb, amit tehetnék? Figyelj befelé, magadba, figyeld hogy erre milyen gondolataid támadnak. (Van, hogy hetek múlva jövünk rá.)

"Anyámnál laktunk pár hónapig... anyád a volt pasiddal... másnap húgom" -ezek nem mellékes dolgok, de nem a saját lakásod, tehát alkalmazkodni muszáj, vagy jobbat keresni.

Anyád a volt pasiddal - az a pasi nem az ő korosztálya? Szerintem itt a pasival valami nem tiszta, az ilyen "környezetembenmindennőrekapható" pasi nem ugyanaz a kategória, mint akivel évekig jártál, családot terveztetek...stb, inkább egy mellékvágányomnak nevezném, és annak is tekinteném, tehát tök ne zavarjon, hogy most meg mással szórakozik vagy más vele. Ez így durván hangzik, de remélem, érthető a lényeg: ilyen kis izéken ne izgasd magad, vannak fontosabb dolgok!!

Vizsgamunkát ha jól értem, ki lehet nyomtatni újra, ha igen, akkor ne csinálj nagyobb gondot belőle, mint ami, de a lényeges lényeg: tanulj belőle! Tudd, hová teszed legközelebb, hogy biztonságban legyen a vizsgamunkád, amin annyit dolgoztál!

"Apád: dohányfüst, kosz, mindenfelé" - Értem, drága, de ő megtette, ami tőle telik, segített, nem bántott meg semmi személyes dologgal, csak éppen úgy élt, amint azelőtt. Amit írtál, az volt "a félig üres pohár" látásmód, ugyanez "félig tele" szemszögből: szívesen fogadott minket (ha szívesen), volt, hol meghúzni magunkat, volt tető a fejünk felett, ha nem is paradicsomi állapotok, de milyen jó, hogy volt hová menni! :)

"Albi után anyád viselkedése" - itt megint csak úgy tűnik, hogyha nála laktok, az nem a legjobb, mert túl sokat kell alkalmazkodni, és egy 10 hós gyerekkel nekem ez sok lenne. (?) Tanácsok: Nem felvenni, amit mond, egyik füleden be, másikon ki. Nem mindegy, hogy reagálsz, mondhatnám, nézz utána a kommunikációs technikáknak. (De egy ekkora gyerek mellett nekem sok lenne, ha akkor kellett volna ezeket elkezdenem. 16 hós koráig a számítógép közelébe se kerültem, max. csak a babagondozási témákig...) Rendezd el magadban úgy, hogy amiket mond, azok az ő gondolatai, és neked nem kell vele feltétlenül egyetértened, és nem is muszáj rá reagálni, és főleg: neked nem kell megosztani vele a Te gondolataidat. Erre gondolj, és hagyd rá, csak hadd mondja, ha nincs partnere, aki válaszol, majd előbb befejezi. Ha muszáj valamit mondani, mert pl. kérdez: visszakérdezhetsz, hogy valóban így gondolod? (A párodat "megvédeni" nem muszáj kategória, azok az ő gondolatai.) A saját érzéseidről is beszélhetsz, pl. fáj a fejem, ez rosszul esik...stb. A lényeg, hogy nem mond hozzá, hogy "TE" milyen vagy, ne vádold. Röviden ennyit a kommunikációs technikákról, amik sokat változtathatnak a hétköznapokban a kapcsolatokon.

"esküvő... apám nője csinálta a feszkót" - sokan vagyunk így, hogy az esküvőnkön néhányan (nálunk az én rokonságom kb 50%-a, férjeméből mindenki normális volt) nem az elvárásaink szerint állt hozzánk. Itt is a bajt az elvárások okozzák. Utólag nem tartanék esküvőt, minek-kinek?? Mert a közhidelem szerint ez "életünk legszebb napja", ezért mi el vagyunk kenődve, hogy mások miatt nem lett az, pedig mi a s-ggüket is kinyaltuk. Tudomásul vettem, hogy ez nem az életem legszebb napja volt, hogy mindenki csak magát adta, nem nekem ugrált, ahogy én szoktam másoknak ilyenkor, ennyi. Mindenki maga dönti el, mit csinál. Ami megtörtént, azt érdemes elfogadni, ha már megváltoztatni nem lehet, és nem sokat agyalni rajta, amikor úgyis van min agyalni, amin változtatni lehet...

"anyósom meg aposom odajött gratulálni de sógorasszony már nem" - mit törődsz vele? Még csak azon se kell gondolkodni, miért nem, mert a jellemére vall, ha az illemszabályokat nem tartotta be, ráadásul mások is észrevehették, ami nekünk szintén mindegy, de maga viseli ennek a következményeit. (Nálunk a fél rokonság nem gratulált, mert el kezdett esni az eső. Sokan esernyővel jöttek gratulálni, persze a menyasszonynak senki sem hozott esernyőt. Anyutól kértem, bepánikolt, tesóm a gyerekeire hivatkozva elutasított, nagynénémtől: utólag azt mondta, azt hitte, hogy már nem kell,mert úgyis elindulunk...stb.) A gratulációtól nem lettél se szegényebb, se gazdagabb, se boldogabb, ne keresd a kákán a csomót! Én úgy látom az esküvőmet, hogy igyekeztem a vendégeknek örömet szerezni és mindent megtettem, hogy jól érezzék magukat, és ebben az a jó, hogy tiszta a lelkiismeretem, nem rajtam múlott a többi, ez egy ilyen nap volt. Tudod, mennyivel jobban furdalja az embereket lelkisimeretük, ha valamiért nem tettek meg mindent, de már késő?? Ezért legyél okos: mindig tegyél meg mindent, hogy jobb legyen, amíg meg lehet, amíg élnek...

"házviszonyok, anyósék" Itt szerintem a sógorasszony pozitívuma, hogy szókimondóbb! Legalább tudod, mi a dörgés, nem tud a hátad mögött tevékenykedni pl. az anyós. (Ha okosan csinálod, olvasol a helyzetből, a sógorasszony szavaiból.)

A helyedben azon "dolgoznék", hogy a férjed álljon érted ki, esetleg vegyétek meg/fizessetek albérletet arra az üres házra (olcsóbban, mint idegentől!), legalább lesz hol lakni és ezzel sokminden megoldódik egy időre. Ingyen nem várnám, ha maguktól nem adják, ez is rendben.

Bár van egy ismerősöm, aki a családjával a testvére által épült üresen álló házban lakik (mivel a testvér nem nősült meg, szüleivel van), és ott a testvér inkább örül, hogy nem amortizálódik le a ház, és a karbantartás fejében lakik ott. Ha már régóta áll a ház üresen, ezt a lehetőséget is fel lehetne vetni, hátha...!! (De ne feledd: A válasz tőlük függ, ezt is el kell fogadni.)

Még egy javaslat így az elején: anyós-após-sógorasszony ügyben a vitás kérdéseket hárítsd a férjedre, ő beszélje meg velük, a Te rokonaiddal legyen a te feladatod, így sok felesleges bosszúságot megspórolhatsz!!

És a férjed nem tud plusz munkát vállani, hogy albérletben lakhassatok?

"teljesen idegroncs vagyok" - nyugi, mi 7 éve lakunk anyós és apóssal egy udvarban, sőt eleinte egy légkörben is, és a napokban a kislányom szerepjátékozott velem, és azt kérdezte: "mit mond a nagypapa?"(Nekem telefonon.) Ekkor döbbentem rá, hogy soha, még 1 mondatot sem mondott magától, nem kérdezett, ahogy anyós sem! (Ő egyszer egy mondatot, amikor megpróbált kötözködni velem, amúgy nem nyílt sajnos.) Így is ki lehet bírni, az ő dolguk. A fiuknak ártanak, mert őt őrölheti fel a szitu, és ők teszik, én nem tudok ezen változtatni. Pozitívuma: így még véletlenül se bántom meg őket, és a férjem is előbb-utóbb látja, hogy "ki a hunyó". Megint csak tiszta a lelkisimeretem, mert mindent megtettem...

Idegroncs meg ne legyél! Gondolkodj: ezek miatt tönketeszed magad?! Gondolkodj mindig a megoldáson, tegyél meg minden tőled telhetőt, ami jobbá teheti a dolgokat, és ennek tudatában legyél nyugodt, hogy mindent a legjobban tettél!

Azért javaslom a spirituális dolgokat, mert ott sok mindenre választ találsz, amikor ilyeneken kiakadsz.

A Neked legjobbakat Neked! Sok sikert a gyerek"nevelés"-hez, sok boldogságot Nektek!

(második válaszoló)

Az előttem válaszoló leírt mindent — jó hosszan, és talán szájbarágósabban is, mint kéne. Belőled nem nézem ki, hogy végigolvasod, pláne, hogy fel is fogod, és a gyakorlatban is alkalmazni tudnád. Gyöngyök a disznó előtt (már ha tudod, ez alatt mi értendő).

Magyarán: te egy rohadt kicsinyes, hisztis, primitív ember vagy. Ennyi, kész, pont. Az írásodból ez jön le. A valakivel együttélés kétoldalú dolog. Lehet, hogy azért "nem lehet" a szüleiddel együtt élni, mert te vagy kibírhatatlan? De még mennyire.

Nem kell megmagyarázni! Az írásod elárul. Amit te idehánytál egy csomóba az egy szellemi székrekedés. Ha te így gondolkozol, kár minden tanácsért. Úgysem értenéd meg...

Rövidebben,de a lényeg ugyanaz:férjnél vagy,gyermeked van.

Az,hogy nem tartod a kapcsolatot a nyagyszülőkkel a te hibád.

Neked nem elvárni kellene bármit,hanem adni.(unokát,türelmet,meghallgatást stb)és akkor ti is kapnátok.

Én is úgy látom,hogy semmi se jó,semmi se elég neked,ezen a hozzááláson kellene változtatni.

A gyerekeknek ebből annyi fog lejönni,hogy nem volt nagyijuk,mert az anyjuk bosszúból nem engedte,mert nem kapta meg amit szeretett volna...