Miért van az, hogy sokan a felnőtt gyereküket erőszakkal magukhoz láncolják?

Az ilyen beteges szülő-gyerek viszonyokban az a legrosszabb, amikor előbbi érzelmileg zsarolja az utódot. Nem egyszer hallottam ilyet, hogy “Majd ha én megdöglök, nem lesz mit zabálnod...”, meg társai. Arról nem is beszélve, hogy “anyai szeretet” címszó alatt sokan nevelik életképtelenné a gyerekeiket. Egy nagykorú egyén, aki az anyjával él és nemhogy egy háztartást nem tud egyedül elvezetni, de a kenyér héját is a mama vágja le neki, “nehogy megfulladjon”, lázadhat - ők szabályszerűen anya szoknyára mellé kénytelenek minden függetlenedési kísérlet után visszanyomorodni, mivel életképtelennek nevelték a felnőtt életre. A mamának meg hízik a mája, hogy még szükség van rá. Bár előfordul az is, amikor a 80 éves anyuka már megelégeli, amit összealkotott magának és a 60-as gyerekeinek a cselédje. Ilyenkor általában már mindkét félnek kínlódás a dolog... Az anyagiakról nem is beszélve. Nagyon sok ilyen gyereknek felnőttként még önálló tulajdonai sincsenek. (Pl. saját lakás, autó) Emiatt még jobban ki van szolgáltatva.

- -

Valóban piszkosul nehéz ebből kikeveredni. Már 16-17 évesen nem árt realizálni a helyzetet és trenírozni magát az embernek; kollégiumba menni, ha van lehetősége, távolabbi egyetemre, stb. amik mind trenírozzák a függetlenségét és a sikeres beintegrálódását a megfelelő társadalmi rétegbe. Hogy valóban felnőtt embernek lehessen nevezni, ne egy kiskorú óvodás szintjén legyen az életképessége.

Köszönöm utolsó, én is pont erre céloztam, nagyon jól megfogalmaztad! Ennek a jelenségnek brutálisan felépített dinamikája van, messze nem arról van szó, amit sok kívülálló hisz, hogy jaj, csak el van a gyerek lustulva, mert elkényeztették, vagy biztos csak szigorúbb volt a szülő, a gyerek meg nem lázadt tiniként. Eszméletlen manipulatívak tudnak lenni a felmenők, de olyan is van, aki nem is tudatosan csinálja, egyszerűen tényleg magához nyomorítja a gyereket. Nekem sincs lakásom saját, se autóm, a párkapcsolati életem is hadd ne mondjam, milyen nehézségekkel küzd, pont azért, mert némely felmenőm persze maximális szeretetből elérte, hogy alapvető bizalmam se legyen a másik nemben, de inkább paranoia kínozzon. Mindezt pusztán azért, mert őket rossz tapasztalatok érték...

Arról is órákat tudok mesélni milyen az, amikor nem hagynak felnőni, és szépen lassan elérik, hogy elhidd, te tényleg egy életképtelen gyerek vagy. Jaj, ne csináld ezt, ne csináld azt, ne menj oda, ne is szólj, meg ne fogd, bele se kezdj, neked az nem menne, stb. Én még azok közé tartozom, akiknek félig-meddig sikerült kitörni, sok mindent nem hittem el nekik automatikusan (korábban sokszor kaptam hazugságon őket, meg volt, hogy egyértelmű nonszenszeket beszéltek, amiket még egy gyerek is átlát), és még így is hatalmas elakadásokkal élek együtt, amiket 100%, hogy nem fogok tudni leküzdeni, mert annyira zsigeri.

Így van, utolsó!

Ennek a jelenségnek komplett társadalmilag kialakult váza van, na meg erős szakirodalma is már a pszichológiában. Egyszerűen az élet minden terén megnyomorodva kerül ki az egyén belőle (már ha ki tud); financiálisan, pszichésen, társadalmi viszonyokban, stb.

És itt nem is kell nagy dolgokra gondolni, elég példának felhozni a “Jajj, kisfiam ne csináld ezt/azt (pl. tanuljon, vállaljon el állást, menjen ki külföldre), tudod, miket mondanak a híradóban! - És hopp, már el is veszett egy értékes lehetőség az egyén életéből, ami által gazdagodhatott volna mentálisan/financiálisan, vagy csak egy picit önző módon magára gondolt volna és ne a mamára.

Sajnos igen...

És ami a legrosszabb, hogy a társadalom elvárja, hogy a családot csak imádjad, ne merészeld kritizálni, mindig a felmenők a szentek a gyerek a rossz, stb. Vagy jön az áldozathibáztatás, a miért nem lázadtál, miért hagytad magad dumák. Na kérem én lázadtam, és sok minden hiányosságom csak felnőtt fejemre jött szembe, de akkor kegyetlenül. Mondjuk család és társadalom témakörben engem mindig megmosolyogtat, ahogy a kívülállók bőszen védik a családtagjaimat, holott ahogy engem ők neveltek, az aztán minden, csak nem hasznos a társadalomra nézve.

OFF, de 15-ös kommentre reagálva:

Nagyon szeretem én is ezt a fajta “bezzeg a mai fiatalok” demonetizációt. Főleg annak tudatában, hogy melyik társadalmi csoport képviselőinek az állítólagos becsületét lehet megvásárolni egy kiló tűzifán vagy egy zsák krumplin.

Ééés ha valaki kiszabadul a családja karmai közül, lehet, hogy egy párkapcsolatban újra leképezi ezt a dinamikát. Ez egy "második felvonás".

Nekem nem volt ilyenben részem, normális a családom, de szerintem minimális empátiával be lehet látni, hogy ezt nem lehet csak úgy lerázni, ezek láthatatlan láncok. Nem mindenki egyforma erős, és lenézni azt, aki gyengébb... ott már bántalmazottból kezd bántalmazó lenni.

Ki szabálya meg mi a normális?

Kötelező egyedül élni?

Kötelező családot alapítani?

Kötelező elhagyni a szülőket?

Itt mindenki gyűlöli a szüleit?

Miért is természetes ez a gondolkodásmód?

Nem gondoljátok, hogy ez magánügy?

Az ember elvileg gondolkodó lény... Attól még, hogy ez van normálisnak nyílvánítva, hogy el kell takarodni a szülőktől lehet más nem így gondolja

Utolsó, te mégis mi a francról beszélsz?

Ki beszélt itt arról, hogy gyűlöli a szüleit? Igen, a leválás a természetes, az állatvilágban sehol nem látsz olyat, hogy a meglett, kifejlett egyed lóg az anyja cs*csén, már bocs! Úgyhogy bocsi, de az a szülő, aki nem akarja, hogy a gyereke felnőjön, visszafogja, lebeszéli mindenről, magához láncolja az minden, csak nem normális! Aki felnő és saját egzisztenciát teremt magának és saját családot alapít, az gyűlöli a szüleit szerinted? Igen, az ember elvileg gondolkodó lény, nem pedig egy életképtelen lúzer, akit 30-40-50 évesen pesztrálni kell! A kérdező egy jelenségről kérdezett, ami nagyon is valóságos sajnos. Az én családom is ilyen nagyban, és rühellem a magadfajta demagógokat, mert te még azoktól is rosszabb vagy, akik letudnak annyival, hogy jaj, miért nem lázadtam, biztos akkor könnyen ment volna. Nem, te az a típus vagy, aki elítél mindenkit aki merészel nem tönkremenni a családja viselt dolgaitól, ítélkezel nagyban, és látom lepontoztál mindenkit, aki szeretne a saját lábára állni. Minek vetted magadra? Itt indenki értelmesen el tudott beszélgetni rajtad kívül. Ha te így akarsz élni, akkor élj óriáscsecsemőként a mamahoteledben vénségedig, de ne szóld meg azokat, akik átláttak a szitán és felnőttként elismerik, hogy felnőni a természetes!