Az idegrohamaim lehetnek attól ami a multban történt velem? Sajnos még egész kicsi lány voltam, amikor a nálam 6 évvel idősebb báttyám molesztált. Ebbe mindent értsetek bele, ami a sexel kapcsolatosan eszetekbe jut.

Kedves kérdező!

Nehéz,de tényleg az írásod alapján paranoid vonásaid vannak.Erre utal az "idegbajod" is.

Nem olyan nagy hülyeség,az,amit írt elöbb valaki.Tényleg lehet,hogy azt hiszed,hogy megtörtént,miközben nem.

Ez a "megerősítés",hogy apád és nővéred is,tipikus példája.

Nem,nem vagy rossz.De segítség kell.A háziorvosod biztos segít egy jó szakembert keresni.

21.35:Szived joga elhinni.

Viszont egyfajta betegség tünete,mondhatjuk tankkönyvbe illő esete,amit olvashattunk:

A lánynak tény,hogy problémája van/volt.Rossz körülmények között nőtt fel.Biztos,hogy volt konfliktusa a bátyával(nem szexuális,inkább félékenység.A szülők valószínűleg többre becsülték)Az,hogy a báty fiáról többet ír,mint magáról az állítólagos kínzójáról,azt jelenti,hogy igenis bosszút akar állni(mégha azt írja hogy nem).Pontosan azt szeretné,hogy a bátyja gyereke érezze magát olyan pocsékul,mint ahogy ő érezte magát.A kisfiú most lehet annyi idős,mint amikor ő "rádöbbent",hogy nem szeretik.Ez lenne a bosszú a tesvére felé.

Az,hogy nemi hihetetlenkedésre,tovább szövi a történetetet,egyre hajmeresztőbb elemekkel(zaklató apa,aki mindegyik lánytestvérét zaklatta,kivéve őt-sőt az egyik bele is halt-valószínű az apa szeretetéért ment a harc,ezért nincs a történetben,hogy az apa bántalmazta őt is),ez szintén tipikus.

Igen,vannak szomorú rémtörténetek.De egy családban,ahol 3 kislány is áldozattá válik és anya is tud róla-na ilyen nincs.Vagyis lehetséges,de kiderül.Mert az első lánynál még mindenki hallgat,de a másodiknál a család,az anya,valaki robbant.Pláne ha öngyilkos lesz az áldozat.

Én elhiszem, hogy vannak tankönyvi esetek. Azt sem biztos persze, hogy ez a történet megesett. Ezt biztosan csak a kérdező tudja. De tény -sajnos-, hogy családon belül vannak olyan dolgok, amik vagy sosem, vagy épp csak egy ici-picit látnak napvilágot! A mi családunkban nem volt zaklatás, molesztálás, de apum ivott és olyankor buta volt. Vezsekedett, bántotta is anyumat (persze ez elég ritka volt). Olyan is volt, hogy én kaptam, mert anyum mellett ültem, mondván majd én megvédem (alig lehettem 4 éves), és apu keze mellé csúszott és engem ért. Nem direkt volt, meg is ijedt. Minket gyerekeket nem bántott. DE! Csak azok tudták, hogy mi történik/történt nálunk, akinek elmondtuk. Mert hogy kívülről mindenki azt hitte, minden csodaszép. Nagyon sokszor mentünk úgy iskolába, hogy éjel alig aludtunk, mert apu tartotta a szokásos cirkuszát. De akinek elmondtam, mindenki elképedt, mert ezt kívülről nem látták. De hogy is láthatták volna?

Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy sajnos nagyon sokan eltitkolját az ilyet, mert félnek, hogy mit gondolnak mások, vagy hogy őket okolják azért, ami a családon belül történik. Sajnos sok olyan nő van, aki eldobja magától a gyermekét és inkább a férfi felé fordul. Hogy miért? Azt én nem tudom, de példát én is tudok rá.

Kedves kérdező! Fordulj szakemberhez, majd ő segít. Ha megtörtént a dolog, ha nem!

Egy korábbi válaszoló