Nagyon el vagyok keseredve, hova fordulhatnék?
Nincsenek igaz barátaim, csak olyanok, akikre néha számíthatok. A családom nem is sejti, hogy mennyire ki vagyok készülve. Nincs konkrét ok, tulajdonképpen magányos vagyok, mindig az jár a fejemben, hogy nagyon félek a hirtelen haláltól, nem látom a kiutat ebből a dologból. Fél éve semminek nem tudok örülni, kívülről úgy tűnik, rendben van velem minden, de igazából már ahhoz sincs erőm, hogy elsírjam magam. Régebben is volt ilyen, de sajnos ez a dolog már egy ideje odáig fajult, hogy pánikrohamaim vannak és folyton remegek. A családommal erről már beszéltem, főleg anyuval, de nem akar elvinni pszichológushoz, azt mondja, majd elmúlik. Csak hogy ahhoz sincs kedvem reggelente, hogy felkeljek. Ha kérdezik, hogy mi a baj, nem tudok semmit mondani, mert ez nem szerelmi bánat, meg egyebek, hanem az egész élettől rettegek és nem merek emberek közé menni. Akárkire ránézek, mindig csak a gonoszságot látom, a rosszindulatot. Rászoktam a cigire, de anyu ezt sem tudja, csak hogy néha elszívok egyet-egyet. Ezenkívül azt sem tudja, hogy egyik barátnőmmel füveztem. Nem akarom őt átvágni, de sodródom az árral. Ha olyan helyen vagyok, az alkoholt is egyre jobban előnybe részesítem. Undorodom magamtól és főleg attól, hogy tehetetlennek érzem magam. Mintha egy szürke köd ülte volna meg az agyamat, nem tudok reálisan gondolkodni, mindenhol csak csalódásokba ütközöm, elvárják, hogy nőjek fel, de én még nem tudok. Nem vagyok a családomra kibukva, ők nagyon rendesek velem. De én nem tudok túllépni ezen, folyton remegek, rosszul vagyok, fáradtnak érzem magam. Szeretnék olyan lenni, mint amilyen voltam, de nem megy. Látszik rajtam, hogy kész vagyok, ráadásul úgy nézek ki, mint aki drogozik. Ezt még a tanáraim is észrevették. Milyen lépéseket kéne tennem ahhoz, hogy jobb legyen? Nem akarok öngyilkos lenni vagy ilyesmi, ilyenen nem jár az eszem. De nem tudatosan néha ijesztő dolgokra gondolok. Azért írtam ide, mert remélem, itt kapok értelmes válaszokat.
16L
válasza:kedves kérdező, mintha magam olvastam volna.
Annyi a kül hogy én 20 éves vagyok, rettegek a haláltól, hipochonder vagyok, halálfélelmeim vannak, ezek a tünetek olyan szinten megbélyegzik a napjaimat hogy lehetetlen emberként élnem. remeg, zsibbad mindenem, nehézlégzés stb.
Kegyetlen rossz! Próbálnék élni, de elhagy az erőm, szüleimet már kikészítettem a hipochondriámmal.
Aludni nem tudok, nem bírok, napi 3-4 órát alszom, egész nap keringek, nincsennek barátaim, semmit nem csinálok egész nap, amim ott van az a karrier, egyetemi hallgató vagyok, de félek, h nem lesz erőm a tanulásra a közeljövőben. Félek leáll a légzésem, félek mindentől! Úgy érzem magam mint aki napokon belül megfog halni.
Ma szörnyű álmaim voltak. Régen is volt ilyen betegségem, de nyugtattam magam, és túlléptem a dolgon, vagy megváltozott a környezetem, és jobban lettem.. de egyszerűen most minden sz*r, annyi h a családom rendben, de félek ők is megunnak amiért mindig panaszkodom. Talpra kéne állnom, de érzem elhagy az erőm, és nem fog menni.
Amit meg újabban tapasztaltam hogyha mennem kell valahova rettegek h elájulok. Félek h egyszer annyira elhatalmasodik rajtam az egész h le fogok épülni :(
válasza: válasza: válasza:
válasza:Most miért nem reagálsz arra, hogy menj el pszichológushoz? Én is azt akartam tanácsolni, de már irták előttem, viszont nem irtál rá semmit. Minden suliban kell lennie.
Tudod, hogy valami nincs rendben, ez az első lépés. Orvos a második lépés.
válasza:Ez a magányosság dolog egyre elterjedtebb...Annyi kérdést láttam már itt, hogy ha valaki az, mit tegyen stb.
Én is az vagyok.Barátaim nem nagyon vannak..
Több, mint 1 éve megismerkedtem a barátommal, ő önti belém a lelket, de amikor összeveszünk egy kicsikét is az totál leamortizál.
A mozgást, meditációt, és a sok vitamint tudom neked ajánlani.
A halál egyszer úgyis eljön.Nem kell azt várni, mert a várakozás alatt annyi szépet és jót lehet látni/csinálni.Az élet nagyon rövid, nem szabad még azt a kis rövidkét is elpazarolni.....
Én is elszoktam filozofálgatni, hogy mi az élet értelme, mi van a halál után stb., de felesleges.Nem tudjuk meg.Amíg élünk biztosan nem, tehát azalatt amíg gondolkodunk ilyen "hülyeségen", csináljunk valami hasznosat.
A cigiről,piáról,fűről(drogokról) meg szerintem szokj le.Annyira visszataszító tud lenni egy ilyen szerekkel élő ember.Én még egyszer sem próbáltam ki a cigit, vagy a füvet.Nem is tervezem..Inni ittam, de csak mértékkel szilveszterkor. Sose rúgtam be.
17/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!