Szerintetek ez normális vagy mi a baj? Vagy mi vagyunk a hibásak?

Nevelőapám 3 éve jött össze anyukámmal és azóta borzalmas az életem. Velem már az eleje óta állandóan veszekszik, belém köt. Ha valami nincs a helyén üvöltözik és odébb dobja, azt mondja erre sem vagyunk képesek. Felmosunk, majd besétál sáros cipővel és közli, majd felmosom újra. Ha tévézni merünk abba is beleköt, hogy mi egész nap csak fekszünk és semmit sem csinálunk. Ordibál, csapkod mindenért és semmi sem felel meg számára. 18névesen nem járok el itthonról sehova, takatítok, főzök, segítek anyjkámnak a 2 éves kistesóm gondozásában, mégis minden héten meghallom hogy kidob a házból. Mióta úhra online oktatás van minden nap elmondja, hogy egész nap csak vagyok, fekszem és semmit sem cdinálok, holott az óráimon veszek részt. Leszól mindent, amit teszek, semmiért sem szólhatok. Multkor megfenyegetett, hogy fogok én még sírni. Minden héten sírok miatta, sokszor ideges vagyok. És mindig úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Múlt héten is berúgva jött haza, anyukám nagyon ideges lett rá de másnap mintha mi sem történt volna. Van olyan, hogy idegesen már tényleg szemtelenül szólok vissza, de ezt hozza ki. Nagyon kikészültem, és már anyukám sem bírja de nem tud lépni, mert az ő pénzéből nem tudnánk megélni, a mamáékhoz meg nem tudunk menni. Ha én is elmegyek dolgozni suli mellett akkor sem elég, mert a kistesóm tartós beteg.

Mit tehetnék?