Mi állhat a háttérben, ha ennyire nekem esik a párom exfelesége a gyereke miatt? (hosszú mese)

Rövid háttér: 2 éve elköltözött az édesanyjához és a nevelőapjához a párom nagykorú gyereke. Előtte én csak 1,5 évig voltam képben, a párommal közös ingatlanban éltünk. Sajnos a gyerek elsőre jó fej kedves illedelmes valakinek tűnt, de aztán kiderült nem az. Tehát sorozatos, de többnyire pitiáner konfliktusok után, úgy döntött az anyjánál kényelmesebb lesz neki.

Viszont elfelejtett kijelentkezni tőlünk. Pontosabban nem tudjuk miért, de nem jelentkezett be az új lakóhelyére. Párommal megállapodtunk abban, hogy mivel ez egy végleges állapot, hozzánk se visszaköltözni nem fog, se nem jön látogatóba se (nincs ideje már a sok elfoglaltsága, tanulás mellett az édesapjához is járkálnia), így javasoltuk jelentkezzen be az édesanyjához.

Azt mondta rendben. Aztán nem történt semmi hónapokig. Utána kértük újra, újra és újra, végül az édesanyjának is jeleztük, hogy a lakcímre jelentkezzen be és megérdeklődtük van-e ennek akadálya. Írt, hogy természetesen nincs a gyereke bármikor bejelentkezhet hozzàjuk, amikor csak akar. Az édesapja ezt többször kérte utána is. Hónapokig ment a magyarázkodás, hogy hiányzik egy engedély az új lakáshoz, de a régi házukba is be tud jelentkezni, anyukája segít majd neki. Aztán üzente, hogy volt a kormànyablakban, de neki nem jutott már sorszám és haza kellett mennie. Aztán azt mesélte az édesapjának, hogy nem lehet elektronikusan bejelentkezni új lakcímre, de majd megint megpróbálja személyesen elintézni, végül sok ilyen után a legutolsó valtozat ez volt:

Nem elég édesanyám aláírása és hogy ő aláírta nekem a papírt, kiderült mindkét tulajdonos SZEMÉLYESEN meg kell jelenjen velem együtt.

Az ingatlanunkat szeretnénk a közeljövőben eladni. Ráadásul énszerintem a gyerek csak hazudozott és egyszer nem volt a közelében se a kormányhivatalnak.

Ezért szóltam kétszer is íràsban (miután ezt az édesapja is megtette még korábban), hogy kényszerkijelentést kezdeményezünk.

Egy hete megint jeleztem, és elküldtem a hivatalos ügymenet lehetőségeit, de semmi válasz a gyerektől, édesanyja meg azzal jött személyiségzavarral küszködök.

Tegnap beadtam a kényszerkijelentési kérelmet.

Rövid tárgyilagos üzenetben leírtam, hogy beadtam és az ügyintéző jelezte ezzel nagyon nehéz helyzetbe hozzuk, 2-3 napon belül mindenképpen jelentkezzen be, különben "majdhogynem hajléktalannak fog minősülni".

Üzentem a gyereknek (nagykorú felnőtt!!), és az édesanyjának is. Kértem intézzék, tudjanak róla.

Erre elkezdett drágaságomnak hívni, ecsetelni milyen szánlmas nemi életem lehet, meg keressek fel szakembert, és meditáljak inkább. Erre begurultam, visszaírtam, hogy hogy lehet ekkora tapló faék, hogy azzal foglalkozzon jelentse be a gyerekét. Mire nevetgélős fejeket küldött, hogy honnan tudom, hogy nem intézik? Visszaírtam onnan, hogyha intézné akkor azt írta volna nem a hülye sértegetéseket.

Mi az mi fölött elsiklottam? Sose jelezte se a gyerek, se az édesanyja, hogy nem lehet/szabad/akarna oda bejelentkezni ahol most laknak. Van 3 ingatlanuk. Egyik a nevelőapáé, kettő közös tulajdon. Év elején még semmi gond nem volt a bejelentkezéssel, leírta barmikor megteheti a gyerek.

Valaki hasonló tapasztalattal? Amikor nem akar kijelentkezni az ingatlanból valaki és csak mellébeszél?

(Édesanya és gyerek között nagyon jó a kapcsolat, nevelőapát korábban folyamatosan becsmérelte a gyerek, de most az apjának mindig azt mondja nagyon boldog ott, minden szuper.)

Csak légyszí ne írja senki én vagyok a pi.sa, mert akkor szeretnék bejelentkezni a saját tulajdonú ingatlanàba 😀, remélem hozzájárul és utána ha hetente kéri se jelentem ki magam😀.