Bántó, ha azt mondom, hogy legyünk jóban, mint rokonok, de én barátkozni nem akarok vele?

Unokatestvérem 27 éves, én 24. Ő kint nőtt fel az USA-ban, akkor jött haza, amikor egyetemre kezdett el járni itt, Magyarországon. Eddig Pesten élt, évente 2-3 alkalommal, ha találkoztunk. Most viszont átjelentkezett az itteni egyetemre (vidéki) és mindig keres, hogy találkozzunk, kávézzunk, ebédeljünk együtt.

Viszont nekem ő sosem volt szimpatikus, régen is inkább kerültük, mert az anyjával együtt az a természetes viselkedésük, hogy "Amerikából jöttünk, ájuljon el tőlünk mindenki". Gyerekkorunkban is mindig ezt hangoztatta, okoskodott folyamatosan és ezt a jó szokását megtartotta a mai napig. Mindenről van véleménye, amit tol az ember arcába kérdezés nélkül, beleszól mindenbe és a beszélgetéseink fele arról szól, hogy az USA-ban mennyivel jobb minden, ez itt egy kommunista ország és hogy bezzeg Amerika... Azzal én is tisztában vagyok, hogy összehasonlíthatatlan a két ország és van hová fejlődnünk. De ha ennyire nem tetszik neki itt, akkor nyugodtan haza is mehet, fogadja el, hogy eladósítja a családját és tanuljon ott. Ezt is nevetségesnek tartom, hogy a nagynéném (az anyja) folyton hangoztatja, hogy az ő férje kint mennyire jól keres és milyen jól élnek, éppen milyen kocsit vesznek, melyik szigetre mennek nyaralni, de anno inkább visszaküldte ide a lányát, minthogy kint járassa egyetemre... Pedig akkor az unokatesóm még magyarul is alig tudott, totál egyedül itt hagyta Budapesten, mert hogy kint drága az egyetem. Szóval furcsák nagyon.

A lényeg, hogy én nem szeretnék velük/vele közelebbi kapcsolatot, mert nekem ő túl sok. Próbáltam finoman lekoptatni, remélve, hogyha 5-6 alkalomra nemet mondok, veszi a lapot. De nem igazán...