Hogyan kezeled a mogorva, megközelíthetetlen lelkületű 60év körüli egyedülàlló szülődet?

Nem tudom, mit lehetne tenni. Amióta élek, tudom, hogy édesapàm érzelmileg megközelíthetetlen, àllítólag fiatalon és gyerekként is ilyen volt. Anyuval elvàltak màr nagyon rég, azóta se hallottam tőle soha, hogy ismerkedne, vagy lennének baràtai legalàbb, bàrki - bàrmi érdekelné. Idővel méginkàbb magâba fordult, mégmogorvàbb. Ugyanakkor engem sem ismer, és ahogy elnézem, túlzottan nem is akar hallani az érzéseimről, soha meg se kérdezi, van e valakim. 30éves leszek, együtt élek valakivel, de nem is tudom neki felhozni, hogy be akarom mutatni, mert morog, nem kívàncsi senkire.

Én vagyok az egyetlen, akire majd szàmíthat, de én félek ettől az időtől, mikor majd ràm lesz utalva... Màr most nem lehet vele beszélni...

Mit tudnék tenni? 150kmre lakok, làtogatni havonta 2x tudom, de minden nap hívom, akkor is gyorsan lerendez.

Én abszolút nem ilyen vagyok, megvàltozni màr nem fog, viszont nagyon idegesít, hogy mi lesz vele. Nagyon boldogtalannak tűnik, közben lehet, hogy csak én nem értem, mi történik. Kérlek segítsetek! Keressek esetleg egy pszichológust, akitől segítséget kérek?