Meghalt az apukám?

Az ember nem tudja befolyásolni az érzéseit. Hogy te mit érzel, arról nem tehetsz.

Meg egyébként se kötelező az, hogy magad alatt legyél. Valaki kitalálta, hogy ha meghal valaki, akkor sírni kell, magunk alatt lenni. Igazából a legjobb, ha minél előbb túlteszi magát az ember a gyászeseteken. Kinek lesz jobb a sok sírás, gyászolás? A halottnak nem lesz tőle jobb. Az embernek meg az a jó, ha minél előbb túllép rajta.

Gyakori az, hogy az ilyen családtagok, akikkel nem lehet kapcsolatot létesíteni, valójában szégyellik vagy egyenesen lenézik magukat és el se tudják hinni, hogy a másikat érdekelnék, ezért maradnak "távol". Ezek az irracionális érzések szintén a múltjukból fakadnak és pont mert kerülik az embereket, nem is derülhet rájuk fény vagy nem is gyógyulhatnak az emberi kapcsolatok által. Férfiaknál meg még mindig tartja magát a hiedelem, hogy érzésekről beszélni ciki, ezért ők kb. még jobban ki is vannak szolgáltatva annak, hogy egyedül is maradjanak a problémáikkal. Kívülről ez persze teljesen máshogy jön le, az ilyen kisebbségi érzések meghatározta viselkedésmódot sokszor pont az ellenkezőjeként értékeli a külvilág, hogy magának való, embergyűlölő, esetleg egyenesen beképzelt.

Ne a rokonaidnak próbálj megfelelni azzal, hogy mit érzel. Én az anyám iránt éreztem haragot és nem tudtam átélni azt, hogy mindenki egy szentként ajnározza. Úgyhogy megpróbáltam elkerülni a részvétnyilvánítók társaságát vagy ha nem sikerült, akkor hozzáfűztem, hogy jó lett volna, ha velem is ilyen "szent", de hát van olyan, hogy az ember mindenki felé nyitott, a saját gyerekén meg keresztülnéz... ebből azért vették a lapot.