Szerintetek miért csinálja ezt és miért viselkedik így? Én már tényleg nem értem az egészet.

Abszolút nem értem a sógornőmet. Tudni kell, hogy fiatalon, 21 évesen szült, mindenki nagyon segíteni szeretett volna nekik, ezért ráírták a párom szülei a családi házukat, ők kisebbe költöztek, autót kaptak anyósáéktól stb. Mi nagyvárosba költöztünk, nem támogatott senki, ránk valahogy nem maradt ez mellett. Volt hogy egy hetet lépcsőházban aludtunk a párommal amíg megkaptuk az első fizetést. Eleinte nagyon nehéz volt, de szépen rendbe szedtük magunkat, nem panaszkodtunk, munka mellett lediplomáztunk, jól élünk. Eljárunk kirándulni is néha, de mindig olyan fura érzésem van a sógornőmmel kapcsolatban. Mintha így is féltékeny lenne ránk, annak ellenére hogy mindent megkapott amire csak vágyott. Soha nem kellett nagyon semmit önerőből elérnie, inkább általában sírással és hisztivel érte azokat el. Tavaly sírt hogy nincs pénzük a lagzira, sokban segítettünk (kb 300 000ft értékben), sírt hogy nem olyan a virágja amilyet szeretett volna, keresztanyja már ugrott is másikat szerezni. Szerintem főként azért viselkedik vele mindenki ilyen előzékenyen, mert annyira erőszakos és akaratos, hogy senkinek nincs kedve hallgatnia ami utána jön. Mindenben csak neki lehet igaza, ha nem, akkor sírás vagy kiabálás van. Az első baba születése óta elment már 7 év. Most jön a második. Nekünk még a párommal nincs babánk, ezért bármiről véleményünk van ebben a témában, akkor az a válasz, hogy te ne szólj bele mert neked nincs gyereked (pontosan ilyen stílusban). Már egy ideje kezd ebből elegem lenni. Először az érintett furán, hogy eltervezte, hogy az idősebb fiúnak vesz egy drágább holmit, de úgy, hogy a rokonoktól gyűjti össze a pénzt az adott dologra. Amikor az egyik rokon azt mondta, hogy ő már kitalálta mit vesz ajándékba, így nem szeretne pénzt adni, gondolhatjátok mi lett. Sírt és üvöltött, hogy elege van. Az utolsó csepp nálam a pohárban viszont az volt, amikor megkért egy szívességre, de heti 2 délutánomat venné igénybe hosszútávon, ami nem fér bele most az időmbe. Szépen elmondtam neki, hogy sajnálom, de most nem fog menni, mert nem fér bele az időmbe, de ha majd felszabadul, szólok és megbeszélhetjük. Szerintetek mi lett? Sírás... és hogy én hogy képzelem, hogy nem segítek szegénynek. Nem értem ezt a viselkedést, miért csinálja ezt? Nem tudom eldönteni, hogy mi a gond, mert amikor beszélgetünk akkor folyton azt mondja, hogy milyen csodás minden, hogy a férje is mindenben tökéletes. Szerintetek? Lehet csak megjátsza? Lehet minket sem kedvel? Nem értem. Köszi, ha válaszoltok, lehet valaki tud értelmes magyarázatot adni erre a viselkedésre.