Ki bocsátana meg és van-e olyan aki nem?

Nem dönthetünk helyeted ezt neked kell érezned.

Lehet kicsit hosszú lesz, de kérlek olvasd el az én történetem.

Van két bátyám. Velük és a szüleimmel nőttem fel, de én soha nem kaptam meg amit a testvéreim. Olyan szinten nem törődtek velem, hogy amikor nyaralni mentek engem otthon hagytak. Bezárták az ajtót, így még az udvarra se mehettem ki. Kaját ugyan hagytak a hűtőben, de ez nem volt vigasz. Többször vertek meg. Amikor valamin összevesztem a tesóimmal és verekedésbe torkollottm, (ahol én, mint kicsi mindig alul maradtam,) a szüleim nem szóltak rájuk, hanem bíztatták őket.

Aztán 18 éves születésnapomon elköltöztem. Az új otthonom az utca lett. Aztán találtam egy barátot, -életemben először- aki segített kimászni a gödörből. Miért jött oda hozzám az utcán? Nem tudom és igazából ő se, de nem is ez a lényeg. Ehez a jó barátomhoz költöztem. Az ő ismerősei közül megismertem egy lányt, akivel hamarossan összejöttem.

Ebben az időszakban elmentem dolgozni és mellette befejeztem a középiskolát, majd pár év múlva egyetemre mentem. Szereztem egy mérnöki diplomát.

Mai napig azzal a lánnyal és két gyermekemmel élek. 8 éve összeházasodtunk és én bátorkodtam egy esküvői mehívót küldeni a szüleimnek. Ők nem jöttek el.

Esküvő után küldtem nekik képeket és egy CD-t, amin mondok egy beszédet. Apám felháborodva hívott föl, hogy mégis, hogy merészelem őt meg sem említeni, amikor a barátomról olyan sok jót mondok.

Ezután majdnem 5 évig nem is beszéltem a szüleimmel. Akkor ők kerestek meg és mondták, hogy segítség kellene neki, mert már kikapcsolták a villanyt és a vizet is ki akarják. Nehezzen győztek meg, de segíettünk nekik. És még ez nem elég azóta is mi fizetjük az albérletüket.

Hülye vagyok, hogy ezt csinálom? Biztos, de ők meg a szüleim maradnak, akkor is ha sok rosszat tettek velem.