Szerintetek költözzek albérletbe vagy tovább szenvedjek itthon?

Én kíváncsi lennék arra, hogy amíg a szüleid dolgoznak te mit csinálsz. Mert az lenne az alap, hogy akkor megcsinálod a házimunkát, takarítani egy héten csak egyszer kell, az is 1-2 óra. A mosás/mosogatás se nagy kaland. 2-3 naponta is elég főzni, ha olyat csinálsz, amiből nem csak egyszer lehet enni.

Esetleg ha anyud hazaért, engedj neki egy kád vizet, tegyél ki 2-3 gyertyát ez 3 perces érdemi munka. Ne adj isten ültesd le és masszírozd meg. Beszélgess vele egy kicsit, milyen volt a napja, mi miatt mérgelődik stb...

#12

És még mindig nem írtad le az okát, hogy miért vagy te ennyire féltve és burokban tartva! Mi a betegséged, ami miatt a teljesen hétköznapi, a mindenki számára ismert és természetes dolgok, tevékenységek nem jutottak el hozzád?

Van valami végzettséged? Dolgoztál valaha?

Addig míg ezeket nem írod le, addig senki nem fog tudni arra válaszolni, hogy költözz e albérletbe, vagy "szenvedj" otthon.

Alapvetően a felfogásoddal van a baj.

Te nem helyettük csinálsz meg dolgokat otthon, és nem tenni-venni kell, hanem ténylegesen minden házimunkát elvégezni!

Ha szorgalmas lennél, akkor nem lenne miért mérgelődni anyukádnak, mikor munka után hazaér!

23 évesen nem dolgozni, élősködni a családtagokon, és még te nem bírod?

Azt kérdezed menjél-e albérletbe?

Te nem tudod, hogy az pénzbe kerül?

Pénz pedig onnan lesz, ha elmész dolgozni!

#3 Az igen. Ilyet még sosem láttam. Az kemény.

De amúgy mit várt hogy tizenöt évesen pont azt fogod fel enni amit mond. Nem értem ezt a logikát. Amúgy mindennap meg akarta mondani hogy mit vegyél fel?

Ez a probléma ebben az országban... Nem az első eset, rengeteg ilyet láttam már.

A fő probléma hogy nem egyszerű manapság saját lakást venni, mivel drága pláne így fiatalon nem. El kéne költözni természetesen hiszen ez az élet rendje. Dehát ebben a qrva országba semmi sem egyszerű.

Kedves Kérdező!

Látod... ahány válaszadó, szinte annyi vélemény. És azt is láthatod, hogy alapvetően két táborra oszlanak:

Az egyik, amelyik téged von kérdőre... ahol Te vagy a hibás... a násik meg anyádat, vagy más külső tényezőt (pl. az országot) vonja kérdőre, más szóval teszi felelőssé, hogy miért ilyen sza. a helyzet.

Én meg csak annyit mondok, hogy valóban... ennyi kevés információ alapján szinte lehetetlen bölcs választ adni.

Annyit azonban mondhatok, hogy valóban rengeteg problémát szül az, aki egy családban egyetlen (félteni való!) gyermeknek ad életet. Megtapasztaltam magam is.

Tehát jól látod a probléma gyökerét. Ma, amikor már unokámmal játszok, eszembe jutnak azon kicsikori élményeim, amelyekre még emlékszem... És át tudom érezni azon szülők fájdalmait is, akik hazatérve a munkából mást sem kívánnak, mint végre lepihenni. "És engem mindenki hagyjon békèn!"

Gyerekemmel foglalkozni? Játszani, sakkozni, kártyázni, vagy csak egymással lenni... uggyan màn! - Akinek hét anyja van... Az...

Szóval itt tartunk. Senkinek sincs semmire ideje... De még megnyugodni, lepihenni sem... Mert alig ér haza, fekszik le a pénzt kereső ember... már kelhet is fel, s megy vissza a mókuskerékbe. És ebbe a véget nem érő hajszába bizony bele is lehet csavarodni.

Már annak persze, aki kőkemény HAJSZÁNAK éli meg. Mert hogy nem mindenki annak és úgy éli meg...De nem ám. Ezt is tapasztaltam.

Nézd... ezt Daubner Béla bá (is) úgy fogalmazta meg, hogy

Lehet szenvedve szenvedni, vagy szenvedve fejlődni...

És van még egy nem is ritka jelenség, ami pedig így szól:

Szenvedni és szenvedtetni. Mert a szenvedés nem marad meg belül... az előbb-utóbb kibuggyan, kiáramlik és terjed, mint a korona...

Azt nézd meg, hogy szüleid, anyád mely úton jár a fenti három közül... és ha valami ezekből nem tetsző, hát arra ügyelj, hogy azt ne kövesd!

Kérdésedre...

1. nem beszéled be magadnak, ha nem gondolkodol sokat felőle.

2. néha ideges leszel... ezt értem. De NEM TŐLÜK. Attól a gondolattól leszel ideges, amit szüleid hozzáállásuk, mentalitásuk kapcsán Te magad gondolsz ki a fejedben. Éa azok ugye... nem lehetnek túl bíztatóak. Mert hogy oly könnyűszerrel őrajtuk változtatni nem tudsz.

Hááát változtass magadon.

Amivel csak arra akarlak bíztatni... hogy ha egyszer (el)szenvedni kell, akkor inkább szenvedve fejlődj.

És ennek realizálása hatalmadban áll.

Ha érted, amit mondani akarok... és drukkolok neked. Mást nemigen tehetek...

Az ERŐ legyen Veled!