Ugyanazokkal a problémákkal küzdök amelyekkel ezelőtt 10 éve is. Mit tegyek?
Sziasztok!
22 éves lány vagyok.
Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne ha elkellene mesélnem a gyerekekkori barátaimnak azt, hogy milyen az életem, milyen problémáim vannak kb. ugyanazokat mondanám miy ezelőtt 10 éve.
Ez nem jelent jót ugye?
Mit tegyek?
Amíg nem látunk rá magára a problémákra sokat nem tudunk mondani.
tegyél ellene.
Bár elég nehéz ennyi információval értékelhető választ írni, de próbálok belegondolni, hogy egy 12 éves kislánynak milyen átlagos problémái lehetnek. Nem kaphat meg bármit, a szülei túlságosan szigorúak, irányítják ilyesmi.
Ha mai nap is ezekkel küzdesz, akkor azt javasolnám, hogy próbálj meg a saját lábadra állni. Menj el dolgozni, (ha tanulsz is, számos lehetőséged van) keress egy albérletet, vagy társulj másokhoz és vegyél ki egy szobát, a lényeg, hogy próbálj önállósodni.
Ha pedig nem erről van szó, akkor próbálj kicsit több infót megadni, hogy jobb tanácsot adhassunk.
#2.
Nem feltétlen. Az agresszív alkoholista szülők esetleg a környezete vagy a társadalmi réteg ahonnan nem tud kiemelkedni is okozhatja ezt a 10 éve meg nem oldódó problémát.
most csak a legátlagosabb dolgokból szemezgettem ami mo.-n előtud fordulni.
És bár én magam is egy agresszív alkoholista apa gyermeke vagyok, és mély szegénységben nőttem fel, mégis tudom, hogy aki dolgozni akar, az fog is. Olyan munkahelyeken fordultam meg, ahol bár én érettségivel és szakmával rendelkezem, de még az általános iskolai bizonyítványt sem kérték el. És igen fizikai munka volt, de meg tudtam csinálni. Vagyis nem tudom elfogadni, azt, hogy valaki nem tud kitörni. Nagyon keményen és alázatosan kell tenni a jövődért és a sz@rt kell pucolni, akkor azt kell pucolni. Én is megtettem. Ma pedig 30 évesen, saját házam van, biztos keresetem és vésztartalékom szinte minden helyzetre.
És bár én is ilyen szülő gyermeke vagyok, mégsem gondolom azt, hogy ez egy széles körben elterjedt/átlagos dolog lenne (persze lehet tévedek) és próbáltam egy teljesen átlagos, hétköznapi szituációt elképzelni mindenféle dráma nélkül. De épp ezért írtam, hogy a kérdező bővebb információt is adhatna, hisz ezer féle problémára tippelhetnénk itt, de minden csak találgatás lenne.
Igazatok van, kevés információt adtam meg.
Tulajdonképpen a mostoha anyámmal van a probléma. Évekig azon dolgoztam, hogy jóba legyek vele mivel ott laktam 4 évet a suli miatt. Aztán elkellett költöznöm miatta, mert már ő sem bírta idegekkel és én sem. Még mindig ott tartok, hogy próbálok jóba lenne vele a két testvérem miatt meg édesapám miatt.
A másik meg, hogy úgy éreztem eddig is és most is, hogy azért vagyok ezen a világon, hogy másokat kiszolgáljak, másokat segítsek, holott viszonzást nem kapok.
Több fele szakadok, mindenki azt várja, hogy segítsek (szüleim, testvéreim, baràtaim) és sokszor magamra nincs időm l, egy idő után pedig annyira depresszióba esek, hogy hetek kellenek amíg helyre pofozom magam.
Ha úgy érzed, hogy rendkívül kellemetlen érzéseid támadnak, ha arra gondolsz: megpróbálsz mások kiszolgálásával felhagyni, akkor érdemes szakemberhez fordulni, mert a megfelelési kényszer tud olyan erős lenni, hogy esetleg problémát okozzon, sajnos.
Életed megrekedésének érzése miatt is érdemes lenne ez, a problémák miatt, melyekről úgy érzed: nem tudsz túljutni rajtuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!