Mit csináljak, ha a párom apjának megjegyzései és a viselkedése néha már kikészit?

Fiatal pár vagyunk. A páromnak elég sok gond volt a családjában, a lényeg, hogy nagyjából minden gond (háztartás, pénzkeresés stb.) az apja nyakába szakadt (anyukája pszichés beteg), aki próbálja eltartani őket (22 évesek vagyunk a párom is és én is, tehát még otthon élünk).

Párom egyetemre jár, de amikor csak tud otthon segit a családi vállalkozásban.

A gond az, hogy gyakran adódik olyan helyzet, hogy találkoznánk, ő jönne hozzám 1-2 éjszakára, hogy együtt legyünk egy kicsit többet, de szinte minden alkalommal, ahogy el akar jönni, az apja valamilyen megjegyzést tesz, aminek aztán az lesz a vége, hogy a párom mégsem jön, mondván (sűrű bocsánatkérések közepette), hogy otthon muszáj segitenie, mert határidős a munka stb.

Én külső szemmel azt látom, hogy ott van ő, aki tényleg segit amikor tud, de az apja ezt ki is használja, és már alig jön hozzám egy hónapban 1-2-szer csak, mert szerintem sajnálja az apját, hogy mindenre neki van gondja és hogy ő csak tisztességesen el akarja őket tartani, de egyedül nem megy. E mellett ott van az öccse, aki 1-2 évvel fiatalabb és bár ő tanulja azt a szakmát, amivel foglalkoznak, őt kevésbé érdekli, alig segit, ha megkérik az sem érdekli különösebben, elmegy bulizgat, elutazik, szórakozik, mert majd a párom úgyis megcsinálja, majd ő segit.

Köztem és a párom apja közt nincs konfliktus (nem beszédes tipus, alig beszélünk egymással, de állitólag nem neheztel rám avyg ilyesmi, csak ilyen), én nem is szoktam ezt neki szóvá tenni és ő is csak a páromnak teszi a megjegyzéseket, amikor szól, hogy akkor most jön hozzám.

Kellemetlen helyzet nekem is, mert igy folyton én járok oda és mégiscsak én vagyok a lány, meg hát mindig beleélem magam és az utolsó percben mondja le mindig. Ugyanakkor kellemetlen a páromnak is, mert látom, hogy egyikünket sem akarja "cserbenhagyni", de valamit adott helyzetben választania kell.

Már beszéltünk róla, de nem igazán látunk jó megoldást. Nagyon szeretjük egymást, egyébként minden rendben van köztünk, nem akarunk elválni egymástól, csak nem tudjuk, mit lehet ilyenkor tenni.