Igaz hogy a pénz nem boldogít? Szüleimnek elég jól megy mindent megkapok, de közben boldogtalan vagyok.

Nem boldogít, igazad van. Kis, barátságos, meghitt ház sokkal jobb, mint a nagy palota. Én szegény családból származom, és ezzel meg is vagyok elégedve, nem akartam soha gazdag lenni. Mert így 1. mindenki tudja, hogy amit elérek/elértem, azt a magam erejéből értem el, és felnéznek rám emiatt 2. ha valami lelki gondom van, a kéretlen kíváncsiskodók előtt ráfoghatom a pénzhiányra, hogy szomorú vagyok :D 3. aki velem van, párom és barátaim, azokról mind tudom, hogy nem a pénzemért, hanem önmagamért vannak velem, és ez fontos. Én tulajdonképpen kicsit sajnáltam mindig is a gazdag gyerekeket, mert bármit csinálnak az életben, úgyis mindenki csak legyint rájuk, hogy "áá, anyuci-apuci mindent a seggük alá rakott" (mondjuk tényleg sok ilyen is van). Még ha van valós teljesítmény is mögöttük, akkor is a legtöbben leértékelik azt. Én is gyakran rajtakapom magam, hogy egy gazdag ember iránt nem érdeklődöm annyira emberileg, mint egy szegényebb iránt, mert óhatatlanul is azt gondolom róla, hogy "áá, neki könnyű, úgyis mindent meg tud venni". Ez persze rossz gondolkodásmód, hiszen az emberileg értékes dolgokat nem pénzben mérik, és ezeket egy gazdagnak szerintem nehezebb megszerezni, mint egy szegénynek, de az a baj, hogy ez a gondolkodási séma nagyon durván rögzült az emberek agyában, és óhatatlanul is előjön. Egy szóval: gazdagnak születni annak jó, aki buta, és nem akar semmi kihívást magának az életben, illetve nem érdekli, hogy a pénz miatt van-e vele valaki. Egy értelmes embernek jobb szegényebbnek vagy max. középosztálybelinek születnie, mert sokkal nagyobb esélye van az önmegvalósításra (szülők által szerzett vagyontárgyak, állás, vállalkozás az nem önmegvalósítás), másrészt szellemileg, emberileg is sokkal többet fejlődhet, mint egy született gazdag, mert megtanul küzdeni a dolgokért, és megismeri az élet sötétebb oldalait is (ami szerintem szintén fontos, hogy egy reális, érett világképed legyen). Van egy újgazdag családból származó unokabátyám (jóban vagyok vele eléggé), na ő mindig irigyelt engem, mert én a saját erőmből tudtam elérni a dolgokat. Ő az apja által vásárolt házban lakik, az apja vállalkozásában cégvezető, az apjától kapott kocsival jár, érted... és már tizenéves korában drogozott, mert már akkor nem volt semmi kihívás az életében, és ezt kompenzálnia kellett valamivel neki.

29/n

Hát én nemtom, hogy boldogít-e, de az se jó ha nincs. Nálunk például annyira nincs pénz, hogy apa (a szüleim elváltak) éjjel nappal dolgozik, úgy hogy alig látom, ha meg mégis akk állandóan nyugtalan. Tehát ez is tönkreteheti ez se túl jó :S

14/l

Akkor cserélj vele!

Olvasd végig!

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

"de az élet nem korrupt, őt soha meg nem vehetem"

Bizony nem boldogít a pénz. Akik anyagilag szegényebbek, lélekben sokkal gazdagabbak. [link] Ezt olvasd el, nagyon tanulságos kis anekdota.