Így nézik le az embereket vagy kommunikációs zűrzavar, vagy mi?

Szia. Én értem mi a problémád, hát sokaknak luxus olyan minimális udvariasságot mutatni, hogy kedvesek a másik féllel és egy alapszinten visszaérdeklődnek, ha már nyíltan olyan gyávák, hogy nme merik megmondani: akadj le rólunk.

Én se vagyok mondjuk az a magától szófosó emberke, de ha valaki kérdez, én reagálok rá normálisan, mondok véleményt vagy indoklást arra amit kérdez, még ha tömören is. Szoktam én is beszélgetést kezdeményezni, de ha látom, hogy nem vevő rá az ember, hagyom a fenébe. Nővéred pasija egy utolsó paraszt, lakótársaid esetében meg nyissad ki a szád és mondd, hogy téged ez zavar, mert ha már együtt éltek, ennyi udvariasság kijár neked. Ő bezséljen valamivel többet, te meg kevesebbet.

A kommunikáció fontos dolog, de a te problémád lényege az emebri intelligencián múlik, kinek mennyi akad.

Az nem lehet, hogy egy kicsit sokat kérdezel meg akaratlanul is személyesebb kérdéseket? Azt írtad, hogy válaszolgatnak neked. De hagyod szóhoz jutni a beszélgetőpartneredet? Mert az írásstílusodból úgy képzellek el, hogy beszélszbeszélszbeszélsz, kérdezel, ő röviden válaszol, ezzel elégedetlen vagy, vagy éppen eszedbe jut valami más, nagyon érdekes téma, úgyhogy beszélszbeszélszbeszélsz, amíg eszedbe nem jut egy olyan téma, amire ismét rákérdezhetsz.

És eléggé frusztrál minden beszélgetőpartnert. Persze lehet nagyon mellélőttem ezzel :)

Egyébként meg a nővéred pasiját fölösleges ilyenekkel bombázni, ismerek egy csomó olyan alakot, különösen 25+ os pasikat, akik csak a jól bejáratott ősbarátaikkal tudnak jókat dumálni, te pedig elég más kategóriába esel.

Vannak olyan emberek is, akik nem szeretnek "trécselni", csak akkor szólalnak meg, amikor érdemi információt osztanak meg, vagy pedig meg akarnak tudni valamit. El kell fogadni, van ilyen. Nem lehet mindenki nagy dumás.

Abból, amit leírtál, nekem az jön le, hogy te meg görcsösen próbálsz beszélgetést kezdeményezni. Ez nem jó. Régen én is beleestem ebbe a hibába. Elég egy valamit kérdezni, ha normálisan válaszol ÉS vissza is kérdez, akkor okés, de ha nem, akkor ne folytasd. Felesleges erőfeszítés, kínos is, és ráadásul kellemetlen személlyé válsz a szemében.

Mindenki kiszúrja ha valaki erőlködik, különben sem illik szóval tartani a másikat, ha egyértelmű hogy ő passzív ebben a társalgásban.

Nem gáz a hallgatás, nem kell mindig beszélni valamiről. :)

A testvéred barátja NEM A TE barátod - miért kellene VELED básjolognia? Egyszerüen nem érdekled és kész. (Föként ha ilyen minden lében kanál kiváncsiskodó lány vagy)

Az igényesebb embereknek nem az a lényeg, hogy MINDENKIVEL beszélgessenek, hanem az, hogy akik FONTOSAK nekik (a barátnö és NEM az összes rokona/ismeröse), azokkal tudjon értelmesen valamröl társalogni.

Idegeneknek meg miért kellene elmondani magamról sok mindent? A szobatársi viszony NEM együttélés ilyen értelemben, csak annyiban, hogy a másiknak ne okozz rosszat, de barátkozni még nem kell.

Vedd már tudomásul, hogy nem mindenkinek igénye füvel-fával kitárgyalni a magánügyeit, meg puszipajtásként viselkedni.