Így nézik le az embereket vagy kommunikációs zűrzavar, vagy mi?
Alapszitu: Nővéremnek van egy pasija, már régóta. Mikor először feljött -még otthon laktam - sokmindent próbáltam tőle kérdezni, hogy megtaláljuk azt a témát ami mindkettőnket érdekel, de nem viszonozta. Elvárta a kérdéseket és hogy válaszolhasson rá, de semmit sem kérdezett tőlem. (szüleimmel is így viselkedik) Úgy alakult, hogy egyszer albérletbe egy rövid ideig hozzájuk költöztem (fizettem is érte elég rendesen), és ott is dettó ugyan ez a szitú, mintha lenézne vagy nem tudom... jöttek a haverjai azokkal elvolt... akkoriban volt a szülinapom is és még annyit sem mondott, hogy boldog szülinapot.
Laktam már koleszban és albérletbe is és vegyesek az érzéseim. Voltak akikkel simán el tudtam beszélgetni, de voltak akik szintén "olyanok" mint a nővérem pasija velem: kérdezek, kérdezek ők csak válaszolnak, valaki csak egy ühümmel, aztán kész. A legutóbbi kolesz lakótársam kiborított: az első 3 hétben csak én kérdeztem tőle, ő nem is tett fel nekem semmilyen kérdést, majd nem szóltam hozzá, gondolván hogy "leesik" neki, hogy azért "illene" valamit mondani vagy kérdezni. Ennek az lett az eredménye hogy 3 hétig nem is szóltunk egymáshoz, pedig egy szobában voltunk... A legutóbbi albérlőtársam sem erőltette meg magát, dettó ugyan ez a szitú volt... ő azt mondta, hogy nem ismerjük egymást és így nem tudunk dumálni (hogyan ha még annak a lehetőségét is elveti, hogy beszélgessünk valamiről, nemde?)
Mitől van ez? Hogyan tudnám ezt megoldani? Gondolom nem csak én vagyok ebben sáros, és azért illene mindkét félnek erőt venni magán, nemde? Mert ha valamit beszólok nekik, akkor megértem, de a beköltözésnél egy csomó minden van amiről lehetne beszélgetni, vagy nem?
Légyszi segítsetek, mert megint albérletbe költözöm, és szeretném ezt a problémát végleg kezelni :D
Előre is köszi a normális válaszokért...
válasza:Szia!
Nem értem a kérdést! Egyébként én is elég beszédes vagyok. Ugy veszem ki az írásodból, hogy téged az zavar, hogy nem hajlandóak válaszolni a kérdéseidre, illetve megelégednek a válasszal, de ők nem kérdeznek tőled semmit. Szerintem vagy rossz szériát fogtál ki az ismerőseiddel, vagy rosszul kezded a beszélgetést. A stílusodból ítálve leány vagy, bár van benned valami fiús is. Kiváncsi lennék a beszélgetési szisztémádra. Már ha van ilyen...
válasza: válasza: válasza: válasza:Kedves utolsó, 77%-os!
Üdv! Örülök, hogy a "másik" oldalról is akadt valaki :)
Kérdezhetnék valamit? A barátnőiddel sem beszélgetsz olyan sokat és nincsenek mélyen szántó traccspartik? Vagy velük azért igen, ellenben egy szobatárssal vagy egy albérlőtárssal? Ha igen, akkor miért?
Amúgy aki nem értette a kérdést megpróbálom máshogy feltenni:
"Miért van az, hogy az emberek egy része mindig tőlem várja el, hogy beszélgetést indítsak, kezdeményezzek? És ők miért nem tudják viszonozni a kérdéseket? Miért érzem úgy hogy nem kíváncsiak semmire sem?"
Na kifulladtam :) Ennél "jobban", értelmesebben már nem tudom leírni XDDD
válasza: válasza:Persze én sem komálom az olyan embereket, akik a buszon / vonaton az ember mellé ülnek és csak mondják, mondják és be nem áll a szájuk XDDD
De ha valaki már egy család része lesz, vagy egy életközösség (pl.: albérlet) azért ott már nem csak egy 2 órás utazásról van szó... Kicsit azért is idegesít a dolog, mert legutóbb én is berágtam és "befordultam". Erre az ex lakótársam azt vágta a fejemhez, hogy velem nem lehet beszélgetni (vagy lelki szemetesládaként funkcionáltam?!? XDDD)...szóval nagyon nem értem a dolgot, holott előtte egy csomó mindent kérdeztem,de egy idő után azt éreztem, hogy ő sz@rik rám, nem érdekli, hogy mit csináltam a hétvégén, vagy hogy hogy sikerült az aznapi vizsgám, nem kérdezett rá, ....no mindegy....
És most meg itt van a nővérem pasija is... már ott tartunk a családdal, hogy mi mindent megtettünk, a seggét is "kinyaltuk " (= pl. karácsonyra kapott ajándékot a szüleimtől és anyumnak még azt sem tudta mondani, hogy boldog névnapot, holott szenteste volt a n.napja...). személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy valamennyire a nővérem is tehet erről, mert "illet" volna rászólnia (emlékeztetnie) a pasiját legalább anyám névnapja kapcsán...Szóval most mint a "család" befordultunk, mi sem kérdezünk már tőle semmit, mi is egy ühümmel válaszolunk, és érzem hogy ez így nem lesz jó, de azt is tudom, hogy a szüleimnek is legalább annyira rosszul esik a pasi viselkedése, mint neki az hogy "befordultunk"...
(Amúgy meg az az érzésem, mintha "koppintanám" a szüleim viselkedését...ááááá)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!