Önző lennék emiatt?
Apám sosem vett részt a családunkban, anyám pedig tipikus érzelmi zsaroló, mérgező szülő (nem ragozom). Mindenért szidott pedig okos voltam és talpraesett, azóta is jól tanulok az egyetemen.
19 évesen elköltöztem, megismerkedtem valakivel, pár évre rá összeköltöztünk és boldogok vagyunk. Idő közben viszont a barátom anyja egyre többet piszkált, beszólogatott ("mikor szülsz már gyereket?" "Mikor lesz már unokám" "miért nem tanulsz inkább az orvosin?" "Miért csinálod ezt így és nem úgy ahogy én?...stb)
Megelégeltem és kiálltam magamért, ez egy hatalmas vitát szült ahol a barátom anyja szerint én voltam a hibás aki el akarja tőle rabolni a fiacskáját és hónapokig nem is beszéltünk. Végül mintha mi sem történt volna elkezdett velem beszélni.
Barátom apja aranyos, jótét lélek, sokat dolgozik és sajnos nagyon leuralja barátom anyja. Ő nagyon szimpatikus de a vita óta szóba se áll velem mert a felesége pártját kell fognia.
Kérdésem: normális hogy sem a saját sem pedig párom szüleit nem szeretem? Képtelen vagyok rá. Nem tudom milyen lehet szeretni egy szülőt.
Emiatt mostanában sokat sírok
válasza:Az sírás az nem old meg semmit.
Mondta az az ember aki soha nem sírt...
válasza:Nem vagy önző. Jól tetted, hogy nem hagytad magad. Sajnos sok ilyen anya van, aki a fia párjára úgy gondol (és tök mindegy, hogy ki az) hogy elrabolja a kicsi fiát tőle.
Nem te tehetsz arról, hogy ilyen. És a saját szüleid hibái sem a te hibáid.
Jó hogy ezeket felismerted és meg tudod fogalmazni.
válasza:Szimpatikus hogy önvizsgálatot tartasz, önzőnek egyáltalán nem tűnsz. Azt javaslom azon gondolkozz el miért találsz majdnem mindenkiben hibát, aki nem a te álláspontod képviseli.
Lehet hogy valamivel diplomatikusabban kellene kezelni a problémákat. A legjobb vélemény is szar, ha szarul tálalják.
válasza:Nyilván vannak gondok veled is, de ezt nem önzésnek hívják.
Hogy pontosan minek, arra nem tudok válaszolni, mert nem ismerlek.
Van valaki a párodon és magadon kívül, akit szeretsz?
Testvér, rokon, barátok, ismerősök, szomszédok...?
A nagyimat nagyon szeretem, és a barátnőimet.
Elgondolkozom azon amit írtatok! Köszönöm.
válasza:Először is ne sírj, mert az nem old meg semmit.
Másodszor pedig végiggondolnám, miért esik annyira rosszul, ha anyósom az unoka után érdeklődik - ez alapján én azt mondanám, komolyan gondolja a kapcsolatod a fiával.
Miért zavar, ha arról beszél, hogy miért nem tanulsz tovább? Miért veszed a szívedre, ha valamit mond?
Tudom, nehéz. Én anyósom is ilyen volt. Ő azt gondolta, csak az a jó, ahogy csinálja. De egy idő után elfogadta, hogy nem így van. Én tanultam tőle, ellestem tőle pár dolgot. Pl. megtanultam a férjem kedvenc receptjét, ahogy ő készíti el. De vannak dolgok, amiket meg nem úgy csinálok, ahogy ő mondja. Ebből nem kell lelki dolgot csinálni.
6os: másodéves vagyok az egyetemen, és nem büfészakon. Emiatt eléggé bánt amikor piszkálnak, hogy miért nem orvos leszek :( bánt, hogy az általam választott szak szerinte nem elég jó (pedig jobban fizet mint amennyit a legtöbb orvos keres)
És nem az volt a baj, hogy az unoka után érdeklődött, hanem hogy 30x megkérdezte ugyanazt a kérdést pedig tudta, hogy előbb diplomázni szeretnék és addig még van 2+2 év.
Egy idő után úgy éreztem, teljesen figyelmen kívül hagyja amit mondok neki.
Nagyon jó választ írtál te is, köszönöm! Azt megkérdezhetem, hogy mennyi idő után fogadta el anyósod, hogy van saját utad úgymond?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!