Én ezt már nem bírom elviselni, mit csináljak?

Nemrég összeköltöztünk a párommal. Felújítottunk egy régebbi házat,de eleve úgy jöttünk ide,hogy még kisebb dolgokat meg kell csinálni.Pl. lámpákat felszerelni,1-2 festésjavítást,ahol nem lett szép,ajtókat,ablakokat lecsiszolni,és átfesteni,az udvart rendbe tenni,ilyesmik. Másfél hónap alatt ebből annyi készült el,hogy fel lettek szerelve a lámpák!!! Ennyi. A párom folyton úton van,soha nincs itthon,max ebédre hazajön,és legközelebb este 9-10 körül látom.Amikor meg itthon van csak rendetlenséget hagy maga után,netezik,meg a TV előtt döglik. Egész nap egyedül vagyok itthon,senkivel nem tudok beszélgetni,mert nekem itt nincs senkim(a telefonon nem lóghatok állandóan),max a kutyámhoz tudok beszélni,a családom és a barátaim messze vannak. Rám marad minden meló,egész nap pakolok,és takarítok utána. Hiába könyörgök neki,hogy csinálja meg azokat a dolgokat,amiket még meg kell nem teszi.Hétfőn összepakoltam a cuccaimat,és mondtam neki,hogy én lelépek,de kikönyörögte,hogy maradjak(még sírt is,hogy a hatás meglegyen),majd természetesen elhúzott itthonról,mert persze megint közbejött egy 'biznisz',és este 10-kor hazajött,és hogy ne "ugassak" vele megint meglepett egy új telefonnal. Rohadtul magányos vagyok,teljesen kifordultam önmagamból,nem múlik el nap,hogy ne sírnék,pedig amúgy egy életvidám,folyton viccelődő valaki voltam,de ennek már nyoma sincs! Néha megiszok 1-1 pohár italt,már csak olyankor van jó kedvem,vagy még akkor se,de ha ez így marad a végén alkoholista leszek 26 évesen! Tényleg nem bírom,úgy érzem kezdek megőrülni. Azon gondolkoztam,hogy beutaltatom magam egy pszichiátriai intézetbe,hátha ott valaki foglalkozna velem,és helyre jönnék.