Egyetértesz azzal a hagyománnyal, hogy az elsőszülött fiúgyermek az édesapja keresztnevét örökölje?

29

Nem örökbefogadott, idegen gyerekről beszéltünk. Hanem egy olyanról aki igenis az apja folytatása, a genetikuma felét is tőle kapta, nem az űrből dobták rá.

A gyerek a szüleihez tartozik, akár tetszik, akár nem. Nincs "külön", a szüleitől, a családjától független semmije. Kivéve, ha kívülről került a családba.

31

Nem úgy értem a különt, hogy nem tartozik hozzájuk , nem tartozik közéjük, de külön személyisége van. Azzal akartam érzékeltetni. Tehát nem az apuka meghosszabbítása pl, tehát egy gyerek pl nem arra való, hgoy a szülő arra használja mondjuk, hogy váltsa be az apuka/az anyuka be nem teljesedett álmait. Tehát neki már saját "belső programja", érdeklődési köre van; tisztelni kéne őt egy önálló lényként. Csak erre értettem, hogy tehát ő nem arra van, nem azért jött a világra, hogy az apuka életének folytatása, "meghosszabbítása" legyen. Mert ö már egy külön ember, másik testben, másik élettel; más dolgokat szeret, más dolgok érdeklik (ez nem biztos, de azért még tisztelni kéne önmagában is a gyereket tehát. Mert nem az csak a tiszteletre méltó, hogy csak az apjától van. Tehát nem kéne így kábé kicsit "leértékelni " a gyereket, hogy "Á, őbenne csak annyi a jó, hogy az apjától van; egyébként nem tud ez semmit ; nem tehetséges semmiben, tuti, hogy nem is lesz. Ő attól ér valamit, hogy az apjától van." Tehát érted, mire gondolok, és akkor hogy ezt kéne tisztelni, meg mérlegelni a szülőnek, hogy ő már nem ugyanaz az ember; hanem egy másik. Meg még pl a többiek is jókat írtak,hogy van pl a Mária, a Mariska, a Marcsika, a Mari, a Márika, a Mara és őknekik szal pl ha mind mondjuk a családban tegyük fel ez csak egy példa, Mária a nevük mondjuk hagyományból, akkor az azért kicsit zavaró lehet, ha tehát mindenkit ugyanígy hívnak. Ha van egy jó név, attól pl tehát még nem kell adni mindenkinek, meg amúgyis megjegyezni, hogy most akkor kicsoda melyik becenévre hallgat. :):) De amúgy, szal, visszatérve tehát; annak a gyereknek egyénisége van, és tehát az egyéniségét nem örökli, tehát ő már nem ugyanaz az ember lesz; mint az apja, hasonlíthat is, de szóval tehát jól írták már előttem,nem a klónja.

:) (:

32

Bocsáss meg, de a gyereknek nincs külön személyisége, amikor nevet -történetesen az apja, nagyapja, vagy egy színész, hadvezér, vagy akár egy tévéjáték nevét- adják neki.

A személyisége később, fokozatosan alakul majd ki, és a családja irányt mutat a névválasztással (is), abban, hogy milyen személyisége legyen.

Aztán, ha a gyerek annyira nem tartja a nevét magához illőnek, amikor felnő. meglesz a lehetősége hogy megváltoztassa. (Akár teljesen is, családnévvel együtt.)

A gondolatod alapján ne is adjunk egyáltalán nevet, hívjuk egy sorszámon a születése szerint, vagy más alapon, és amikor felnő, válasszon magának nevet.

Ne haragudjon már meg senki, de egyesek annyi hülyeséget ideírtak. Nincs leszületés, se semmilyen "rezgés", ez csak kamu ezotéria.

A másik: nem, nem az apja "folytatása" a gyerek (ahogy az anyáé sem), ez szörnyen degradáló, messze nem csak a gének határoznak meg minket. A gyerek igenis külön önálló entitás, ahogy mindenkiból csak egy van, senki sem folytatódik senkiben. Bennem sem folytatódik se anyám, se apám. Ha ugyanazt a nevet kaptam volna, szemrebbenés nélkül cseréltem volna le 18 évesen.

35

Sajnos ez nem így van, nem is sikerült bizonyítani.

De ettől függetlenül, a névadással -mint a nevelés 0.lépésével- értékszemléletet adunk a jövőre a gyerekünknek. Aztán, hogy a genetika keresztbetett-e, majd meglátjuk.

[link]

De, sikerült. Egyébként mi értékszemlélet van abban, hogy ki milyen nevet ad a gyerekének? Ez szimpla tetszés kérdése, ebben semmi értékszemlélet nincs.

"Egyébként érdekelne, aki pl. konkrétan semmiben sem hasonlít a szüleire (se külsőre, se emberileg) akkor annál alszanak a gének, vagy mi?"

Nem, akkor a nagyszüleire;vagy egy még másik felmenőre hasonlít. Vagy mondjuk a két nagyszülő kinézete összekombinálva. :) Hogy egyiktől pl az orrát örökölte, másiktól szemeit, stb. :):)